Budapest Régiségei 22. (1971)

ANYAGKÖZLÉSEK - Czagány István: Egy budavári középkori épülettömb története : 1., Az I. ker. Úri-utca 13. sz., Tárnok-utca 14. sz., és Tárnok-utca 16. sz. épületeken végzett műemléki kutatások, tudományos rekonstrukciók és építészeti helyreállítások eredményei : C., A Tárnok-utca 16. sz. épület 329-350

az is, hogy a földszinti helyiség török kő dongaboltozatának a válla keresztülmetszi a XIV. századi zárt erkély alulról számított harmadik konzolcsonkját. Tehát a török hódoltság elején a zárt erkélyt lebontották, amikor a kő dongaboltozat felett az aszimmetrikus boltozatú helyiség még mindig használatban lehetett. Alatta pedig sikátor nyílt a mai Baltaköz átboltozott részéhez hasonlóan. A második átépítés idején — a XVI. század első felében — helyezték el az Anna utcai szárny utcai homlokzatának emeleti részén a fennmaradt posztgótikus ablakkeretköveket. (17—18. kép) Ezeknek a legegyszerűbb, „tiszta grafikus stílusú" profilja, a homlokzatsíktól befelé egy 65°-os, széles élszedésből, egy homloksíkkal párhuzamos lemeztagból és egy negyedkörös hajlatból állt. A profil az ablakkeretnek mindhárom oldalán végigfutott, csak a könyöklő volt sík felületű. Mivel a kőkeretekhez mindenütt rózsaszínű, kavicsos habarcsba rakott tégla fülkefalak tartoztak,

30 nagyon valószínű, hogy az ablakokhoz tartozó homlokzatrészt a XVI. század elején teljes egészében újra felépítették, legalábbis a könyöklőszinttől felfelé, mivel ezalatt a XV. századi törtkő és vegyesfalazat maradványai láthatók. Ebben az időben az épület utcai homlokzatait vakolatfestéssel látták el. Az Úri utcai homlokzat emeleti részén, az északról számított első és második jelenlegi ablak között, egyik sarkára állított, négyzet alakú, téglából falazott „káróablakot" vágtak.

31 Az ablak fülkefala a homlokzati négyzetidomból konikusan szűkül befelé, a belső falsíkon pedig egy ferde főtengelyű ellipszis kőkeretben végződik. Az ablakocska rendeltetésére eddig még nem derült fény. Ezt a „káróablakot" a homlokzaton egy 25 cm széles, festett, szürkével tompított carmin színű keret övezi, amely a másik három emeleti gótikus ablakkeret mellett is megtalálható legalább nyomokban, ugyanilyen szélességi mérettel. Ez azt bizonyítja, hogy a reneszánsz stílus virágzása idején, amikor az egész homlokzatot tört színerejű, carminvörös festéssel látták el, az összes meglevő nyílásokat 25 cm széles, tompa carmin színű festéssel keretezték. Erre az alapszínre 37—39 X 73—75 cm méretű, fehér „al secco" kvádercsíkozást festettek. A kváderfestést az Anna utcai homlokzaton csak az Úri utcai menet szélességében készíthették, mert a traktus északkeleti sarokarmírozásától keletre, az Anna utcai menet homlokzatán, kváderfestésnek semmiféle nyoma nem maradt, jóllehet az emeleti ablaknyílásokat keretező carmin színű festéksáv mindegyik ablak körül megmaradt töredékesen. Következésképpen feltehető, hogy a két épületrész ebben az időben már két tulajdonos birtokában volt, nyilván ez magyarázza a két fajta homlokzatképzést, amely csak a nyíláskeretezés kérdésében követett egységes irányelveket. Lehetséges, hogy ekkor verték le az utcai homlokzatok végigfutó konzolsorát, mert immár nem 14. kép. Az Anna utcai traktus udvari homlokzatának csúcsíves ajtókeretköve a feltárás után Der gotische Türumrahmungsstein der Hoffassade des Traktes in der AnnaGasse nach der Freilegung T; 337