Budapest Régiségei 22. (1971)

ANYAGKÖZLÉSEK - Czagány István: Egy budavári középkori épülettömb története : 1., Az I. ker. Úri-utca 13. sz., Tárnok-utca 14. sz., és Tárnok-utca 16. sz. épületeken végzett műemléki kutatások, tudományos rekonstrukciók és építészeti helyreállítások eredményei : C., A Tárnok-utca 16. sz. épület 329-350

arra kell következtetnünk, hogy ebben az időben szűnt meg az üzlethelyiség eredeti rendeltetése, ekkor alakították azt át lakószobává. Az Úri utcai traktus déli végében levő középkori eredetű sikátor még használatban lehetett, mert az utca felé eső elzáró falazása későbbi. A hatodik átalakítás során — a XIX. század második felében — néhány kisebb motívummal gazdagították a XVIII. század második felében végleges formát nyert épületet. Az Úri utcai homlokzat emeleti részén, az északi irányból számított harmadik és negyedik ablak között, félköríves záradékú, homorú szoborfülkét építettek. A földszint déli végében levő sikátort az utcavonalon befalazták; az elfalazásba vakolt keretezésű ablaknyílást vágtak. A sikátor területéből lakószobát alakítottak. Az északi sarokarmírozás köveit, eddig ismeretlen okból lesarkították. A mellette levő pinceablak kőkeretezése is valószínűleg ebből a korból származik. Ugyanakkor, 1872-ben vették tervbe a kapukerettől északra levő földszinti ablaknyílásnak a kaputól délre levő ablakok szintjére való felemelését, amit azonban nem valósítottak meg. A homlokzat több átalakítást már nem ért meg. Bár a XX. században készült cementlábazata arra mutat, hogy renoválták, architektúrája nem változott. 1944/45-ben jelentős sérülést szenvedett. Fedélszéke és emeleti födémszerkezete teljesen elpusztult, az Anna utcai menet udvari homlokzata az 1. emeleten részben leomlott. Több belövés érte az Úri utcai menet udvari homlokzatát, ezen a szakaszon elpusztult a függőfolyosó is. Az utcai homlokzaton majdnem mindenütt lehullott a vakolat és főként az Anna utcai homlokzat emeleti részén előtűntek a posztgótikus és a török kori faragott kő maradványok, amelyek később szükségessé tették a műemléki kutatásnak az egész épületre való kiterjesztését. TUDOMÁNYOS REKONSTRUKCIÓ Az Úri utcai homlokzat (21/a kép) három emeleti ablakának rekonstrukciójához a középső profilos ablakkeretkőmaradvány, (5., 8. kép) a két szélső ablaknyílást keretező, középsőével azonos festett vakolatszalag felső sarkai, és az ép, csúcsára állított „káróablak" szolgáltak alapul. Az ablakmagasság a középső kőkeretének maradványairól, a profil jelentéktelen mérvű kiegészítése után (5. kép) leolvasható volt. A szélességre vonatkozóan semmiféle közvetlen adat nem maradt fenn. Azonban a bal szélső ablakot keretező festett vakolatszalag felső sarkának a mellette levő oroszlándombormű kövétől való távolsága megadta azt a maximális méretet, amelynél szélesebb ez az ablak nem lehetett. Nyilvánvaló, hogy az északi, függőleges keretkődarabjának az oroszlándombormű köve mellett kellett állnia. Ha tehát a festett vakolatszalag megmaradt sarkától, az oroszlánrelief kövéig terjedő távolságból kétoldalt egy-egy keretkő szélességét leszámítjuk, akkor azt találjuk, hogy az úgy nyert ablakszélességet a középső ablak maradványai által meghatározott magasságban egy, a könyöklő felső síkjára emelt 60°-os középkori szerkesztőháló egy üteme tűzi ki. E megoldás helyességét az oroszlándombormű mellett a jobb felső sarokkal átellenben fennmaradt, függőleges, festett vakolatszalag külső élének helyzete igazolta. (5. kép) Az így nyert ablakot mindhárom helyen ott helyeztük el, ahol a festett vakolatszalag maradványaihoz hozzá illeszthető volt. A földszinten, a bal szélső szegmentíves ablak kiegészítése a feltárt maradványokból egyértelműen következett. A kapukeret rekonstrukciója arra épült, hogy a kövek négy legjobban kidudorodóí alsó pontjához — amelyek valószínűleg az eredeti záradék vonalának sértetlen pontjai — szerkesztett görbe vonal, körív szeletdarabját mutatta. Következésképpen a kapukeretkő záradéka eredetileg csak félköríves lehetett. Ennek alapján a félkörös záródású budavári kapukeretek tipológiai sajátságait nyugodtan lehetett alkalmazni erre a kapukeretre is. A jobb szélső ablakra vonatkozóan semmiféle maradvány vagy régészeti adat nem volt. Csupán egykori keretköveit körülölelő falnyílása adja azt a méretet, amelynél az ablak nem lehetett nagyobb. Ebbe helyeztük el a keretkövet, amelynek formai kialakításához az Országház utca 17. sz. épület utcai homlokzatának analógiája szolgáltatta az adatokat. A jobb szélen lévő erkély tartó konzolok kiegészítésére csak annyiban volt szükség, amennyiben a stíluskorok felett álló, mindenkori funcionális igények ezt megkívánták. Az erkélymellvéd és az erkélyre kivezető ajtó, a középkorban is az elemi funkcionális igényeket kellett hogy kielégítse, így ezeknek a lehető legegyszerűbb, és stílusforma nélküli rekonstrukciója természetes szükséglet. A koronázó főpárkány, valamint a tetőidom helyét és megformálását adatok híján általános esztétikai szempontok irányították. A homlokzatkváderezés kiegészítése viszont a meglevő maradványok folytatásával történt. Az Anna utcai homlokzat nyílásainak rekonstrukciója a feltárt keretkőmaradványokból, félreérthetet-