Budapest Régiségei 22. (1971)
ANYAGKÖZLÉSEK - Szilágyi János: Vitás és közöletlen római kori kőfeliratok az Aquincumi Múzeumból 301-328
22. kép. Namio rabszolga sírköve Grabstein des Sklaven Namio 23. kép. Valeria Valeriana által emelt sírkő férjének (korábban kőoltárnak értelmezve) Grabstein, errichtet von Valeria Valeriana für ihren verstorbenen Gatten (früher als Steinaltar gedeutet) 318 [D(is)] M(anibus) [.. .Aur(elio) Lic(inio) Dis]cordi annor(um) [.... s] c(h)olastico in frfaternitate ? Au]r(elius) Lic(inius) Licander b(ene)f(iciariüs) leg(ati) [leg(ionis) II ad(iutricis) perfjiciendun curavit f'. ... .Sevejrilla matre titulun p[er liber]tun scridendum curaveru[n]t. Nagy L. keltezése: i. sz. III. sz. IL fele. Ö a 3. sor végén FA betűket látott, és így olvasta a sor végét: ... [sjcolastico in fa[milia]. De a sorvégi A helyett inkább R olvasandó. Fr... betűkkel kezdődve pedig aligha talál ide jobban más szó, mint a fr[aternitas] ablativus esete. Alföldi A. olvasott először itt FR betűket (előadás során). Fontos a kiegészítéshez az is, hogy az utolsó sor elején a megmaradt első betű T volt, nem pedig /, ezért [liberjtus, nem pedig [filjius, vagyis az elhunyt felszabadított rabszolgája, nem pedig a fia végezte a temetkezés intézésével együttjáró fáradozásokat stb. Az elhunyt apa nevei biztosak, hiszen a 4. sorban fiának — aki legióparancsnok segédtisztje — a nevei megvannak, és az apa első nevei ezekkel azonosak voltak. Görög eredetű családdal van dolgunk. A fiú harmadik neve a Lysander név tájszólásos átírása 138 . A fiú már „kedvezményezett" beosztású katona 139 , de apja különleges polgári állást viselt. Nem családi magántanító volt, hanem inkább ügyvéd, kijáró, jogtanácsos értendő a sc(h)olasticus mögött 140 . Díjazásukra később az állami törvényhozásnak is gondja volt 141 . Ha kiegészítésünk helytálló, az apa még a társulatok ügyészféléje lehetett 142 . Ehhez a problémához jogtörténészeinktől várjuk a végső szót. Az elhunyt 3. neve [Conjcors is lehetett, ha a 2. sor kezdetén az S-szerűséget a törési felület játékának véljük. Az utolsó előtti sorból letört az anya családi neve és második nevének eleje. Más, rilla betűkkel végződő nevek is figyelembe vehetők, pl. a szintén gyakori [Ap]rilla vagy [Cy]rilla stb. A hagyományos olvasatot 143 javasoljuk mi is, amely Dél-Galliában leggyakoribb. A felirat latinságában sok az idegenszerűség. A szóvégi M-ek írása N-nel táj szólásból eredhet. A kőfaragó a mater szó két utolsó betűjét felcserélte. A sírkövet állíttató három személy (özvegy, fia és felszabadított rabszolgájuk) után az utolsó sor többes alakú állítmánya értelem szerinti egyeztetés. Hiba a 7. sorban D vésése B helyett. Kezdetlegesség az eltérő szélesség azonos betűkben (10—25 mm a V felső szárai között a szétágazás), ami fokozza a bizonytalanságot a kiegészítésnél.
