Budapest Régiségei 22. (1971)
ANYAGKÖZLÉSEK - Szilágyi János: Vitás és közöletlen római kori kőfeliratok az Aquincumi Múzeumból 301-328
21. Vita folyt egy szegényes, folyóírásos sírkő feliratának olvasása körül 144 . A helyes értelmezést revízióval és documentatio rendelkezésre bocsátásával szeretnők elősegíteni. (A kezdetlegesen vésett betűk magasságai szeszélyesen váltakoznak : 45— 55, 40 mm magasak.) (22. kép.) A mi kiegészítésünk: Namio Ant(onii) Aionis s(ervus) an(norum) L (hie situs) e[st]. A szakirodalomban 145 a gazda nevét egy névnek olvasták össze, és a példa nélküli Antaion név keletkezett. Legújabban az Astaion névre gondoltak 146 , amely szintén egyedül áll 147 ; különben is kizárt (1. a 22. képen a 2. sor elejét), hogy az^4 után 5 lenne, hanem határozottan TV és T betűket kapcsolt egybe a véső. (Mócsy A. legújabban „Avaionis"-t olvas; A va — kelta tő, io = kelta suffixum). Az Ant betűcsoport és az Aionis szó között a nagyobb köz is figyelmeztet arra, hogy itt két külön szó van. Az utolsó sor elején a kezdő /után két S betűt láthatunk. Mindez kettős név genitivusának és s(ervus) szó feltevésére késztet. Az elhunyt rabszolga neve (Namio) kelta 148 , a megnyújtott Namiorix alakban is előfordult már Dunapentelén 149 . Az Ai-o(n) = Aii-o(n) == Aiiu név is kelta 150 ; példák főleg a nyugat-európai tartományokból ismertek; ide Noricumból terjedhetett át. A birodalom nyugati részéből telepedhetett át a kelta úr és rabszolgája. (A kőemlék most az új kőtárcsarnokban van.) 22. Revízió alapján új értelmezés időszerű egy szegényes síroltár 151 feliratához is. Az egyszerű homokkő típus a Szél és Szellő utcák sarkánál (lakóépület romjainál) került elő. Az új kőtárcsarnokban áll. A folyóírást, amelyet gyakorlatlan kéz karcolt be, bizonytalanul olvashatjuk és egészíthetjük ki. A 2. sorban azért nem olvashatunk Silvanus istennek való felajánlást, mert az első két betű között szabályos, kerek elválasztó jel található; V nincs L után; L betű sincs. (23. kép.) Ezért a mi javaslatunk a kiegészítésre: Val(eria) Valeriana?) G(aio) Fannuo(?) Di... pro pie(tate) Ezzel elesik a korábbi értelmezés 151 : VA[l(erius) ?] Val(erianus ?) Silvano de(o) propiti(o) (Nagy T.-tól). A legfelső sorban az első A betű végéből elágazik a belekapcsolt L betűt jelző nyúlvány. A sor végén az L betű görögös. Ugyancsak görögös a G jelzése a 2. sor elején. A 2. sor közepének betűit össze-vissza kuszálták. Az F-nél mintha megmaradtak volna a vízszintes szárak elindításával. Minthogy az elhunyt biztosan férfiú, az 1. sorban megnevezett személy nő lehetetett, alighanem az özvegye. A második neve találgatható; Val betűkkel kezdődött; még pl. Val(entina), Val(eria) is olyan gyakori nevek, hogy rövidítve jelölhették azokat 152 . Az elhunyt második nevének még a határozott olvasata is kérdéses. íannuusnevet kellene elsősorban látni, de ilyesféle név megközelítő formában sem ismeretes (az első N-be egy A-t biztosan belekapcsoltak). Megközelítő példák körébejutunk, ha a név kezdőbetűjét F-nek látjuk (ki nem dolgozott vízszintes szárakkal). Fanius név már ismeretes 153 . A Fanus, Fanu, Fann-ucus nevek kelták 154 ; lehet, hogy az elhunyt is kelta volt. A görögös betűk viszont arra utalhatnak, hogy vagy az özvegy vagy a betűvéső görög lehetett. Nagy T. szerint a kísérő leletanyag i. sz. III. sz.-ra utal. 23. A múzeumot körülvevő, U alakú kőtár északkeleti szakaszában évtizedek óta rejlik 155 egy kőtábla (felül a falba rögzítve); folyóírásos felirata a legnehezebben betűzhető ki. (24. kép.) Saját kísérlet kiegészítésére: ... [Mu]tatu[s] .. .nis fil(ius) ... [a]n(norum) XXV [Se]cu[n]dus iun(ior) Ricomairus an(norum) XXIX 24. kép. Mutatus és Ricomairus sírköve Grabstein des Mutatus und Ricomairus 319
