Budapest Régiségei 22. (1971)
ANYAGKÖZLÉSEK - Szilágyi János: Vitás és közöletlen római kori kőfeliratok az Aquincumi Múzeumból 301-328
lódott, a felirat kiegészítése így nehézségekbe ütközik. Javaslatunkat azonban tovább nem halogathatjuk a kiegészítésre, amely talán ez lehetett: [deo Si]l[vano C]la[u]diu[s ürs]inu[s tabul]ari[us].... votum solv(i)t libe(n)s [m]erito. A kiegészítés erre az istennévre bizonyos (L betűjének alja megvan). Lehet ez: [So]l[i...]? A fogadalomteljesitő kétneves római polgár, nomenjéből a kőfaragó egy V betűt kifelejtett, esetleg a D-hez kapcsolt. Foglalkozását feljegyezte, mintegy 10 betűs szóval, az általunk javasolt szón kívül még tekintetbejöhetnének: [singul]ari[s] vagy [pecujari[us] vagy [greg]ari[us] stb. Az 5. sor első fele teljesen kitöredezett, ami azért különösképpen kár, mert a dedikáló foglalkozását közelebbről meghatározó főnév itt veszett el : A csapattest neve, amelynek ő közkatonája vagy irattárosa, esetleg állattenyésztési felügyelője lehetett. (?) A kőoltárka lelőhelye (Majláth utca eleje) arra mutat, hogy katona (helytartói testőr ?, duplazsoldos?) állíthatta a kőoltárt, alighanem a fogadalomtevés színhelyén, a táborfal közelében. A dedikáló második neve kissé bizonytalan, annyi bizonyos, hogy .. .inus-betűcsoporttal végződött. Még megfontolhatnók ezeket a (6—7 betűs) változatokat is: [Celsjinus vagy [Albjinus. De Pannóniában Ursinus a gyakori, Dalmatia-ból terjedt át ide 20 (egy esetben a Claudius nomen-nel párosul). Az i. sz. II. sz. vége utáni korszakban tovább népszerűsödött az Ursinus név Pannóniában 21 , sőt (ebből az időből) Aquincumból is tudunk előfordulásról 22 . Ez a korábban ismeretes Ursinus a tartományi pénzügyi kormányzó mellé beosztott „kedvezményezett tiszthelyettes" volt, de az Ulpius nomen-t viselte. Silvanus istennek ezt a kőoltárt az i. sz. III. sz. I. felében állíthatták. 4. Puha és könnyen morzsolódó homokkőből készült egy további fogadalmi kőoltárka is, amely az előzőleg tárgyalt oltár mellett került elő. Ezért fennáll annak valószínűsége, hogy ugyancsak Silvanus istennek szentelték. Ezt a feltevést azért kell megkockáztatnunk, mivel a kőoltárka felső fele elveszett (a dedikáló személy és az isten megnevezéseivel). 23 A bekarcolások és a letöredezes folytán bizonytalan, O vagy C betű volt-e a # előtt? Itt inkább C lehetett. (4. kép.) A kiegészítésre ez a javaslatunk: [co]h(ortis) I L(usitanorum?) [ex] iuss[u v(otum)] s(olvit) l(ibens) m(erito). Fontos, hiszen biztosan csapattest nevét vésték ki a megmaradt 1. sor közepén. A bennszülött gyalogos zászlóalj népnevének kezdőbetűje is fennmaradt: L... Elsősorban a L(usitanorum) szóra egészítünk ki, amely az i. sz. 110. és 148. években Kelet-Pannóniában (elbocsátó bronzlevelek 24 alapján) igazolt. De a cohors I Lepidiana, valamint az I Lucensium népneveire is kiegészíthetnénk, amelyek i. u. 80-ban Pannóniában működtek az egyik katonai diploma tanúsága szerint 25 . Eddig egyáltalán nem volt adatunk arra, hogy Aquincum terében L betűvel kezdődő népneves cohors tevékenykedett volna. 26 A három bennszülött segédzászlóalj közül a hispániai lusitán gyalogos zászlóalj aquincumi táborozása a legvalószínűbb, mert a másik kettő hamarosan a birodalom keleti tartományaiba menetelt, ahol azután végleg megállapodott 27 . Az utolsó előtti sor olvasata bizonyos. Az „ex iussu" formulára példa akad a katonák körében is 28 : még a légiói centurióval is megtörtént, hogy megálmodta azt, hogy az isten parancsára fogadalmi kőoltárt kell állíttatnia, ha épségben akar szabadulni a veszedelemből. 4. kép. Kőoltárka ismeretlen istennek, állítja gyalogos zászlóalj katonája Steinaltärchen, einem unbekannten Gott gewidmet, errichtet von einem Soldaten des Infanteriebattaillons 303
