Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Zolnay László: Középkori zsinagógák a budai Várban 271-284

szakban, János király és Ferdinánd idején még a budai Zsidóutca nevét is megváltoztatták; egy ideig — a régi királyi nagykúriában, a Kammerhof

ban álló Szent Márton hajdani királyi házikápolnáról — Szent Márton utca volt a neve.

7 1541-ben a budai zsidók Szulejmán szultán engedélyével visszatértek Budára és újra megtelepültek a gettó helyén. Itt azután oly népes községet alakítottak ki, hogy 1660 körül Evlia Cselebi török történetíró már két zsinagógájukról is megemlékezett. Evlia Cselebin kívül mind a magyar középkor írásos emlékei, mind zsidó források megemlítik a Bécsi-kapu körüli zsinagógát, azonban ennek, vagy ezeknek régészeti maradványait az 1964. évig hiába keresték a várostörténeti kutatók. 1964 tavaszán a késő középkori zsidónegyed területére eső I. ker. Táncsics Mihály utca 26. sz. alatti egyemeletes, újkori építésű lakóház átépítése során, Horváth Lászlóné Papp Melinda építészmérnök vizsgálta meg ezt az épületet. Az elfalazott, gótikus pillérmaradványokkal tagolt kapualj mennyezetén vörös festékkel festett, héber feliratos ábrákra akadt. Ezeket Sárdy Lóránd restaurátor-művész nyomban, in situ rögzítette. Az egyik kép egy felfelé irányuló íjat ábrázol, a másik Dávid király csillaga. A két — secco eljárással festett — kép szövegét Scheiber Sándor fejtette meg. Az íj-ábrázolás szövege Hanna imájának egyik mondata: „A hősöknek íja megtörik és az elesettek erőre kapnak". (Sámuel I. könyve, 2. 4.) A Dávidcsillagot a papi áldás szövege kíséri: „Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet..." (Mózes IV. könyve, 6. 24—26.) A mennyezeti ábrák feliratainak duktusa — Scheiber professzor megállapítása szerint — a XVI—XVII. sz. török kori írásképe. Scheiber Sándor feltételezése az, hogy ez az épület a budai török kor szír-szefard zsidóságának temploma lehetett. Maga az újkorban kapualjjá alakított csarnok, amelynek nyugati falán az asszonyok oratóriumának betekintőablaka is kibontakozott — mint ezt Horváthné Papp Melinda megállapította —Jóval korábbi a feliratoknál. Kibontott pillérének stílusformái a XIV—XV. sz. fordulójára datálják az imaházat.

9 Az igen értékes s javarészben még álló, felszíni műemlék feltárása és helyreállítása további feladat. Meg kell említenünk, hogy e háztól néhány méterrel nyugatabbra állt az a középkori utcahíd, amely egy emelet magasságban az utca két oldalán álló Mendel-féle palotákat összekötötte. (Az utcahíd északnyugati lábazati pontján Nagy Emese régész 1961 nyarán, a Táncsics Mihály utca 23. sz. — nyugati szakaszának déli — homlokfala előtt az utcahíd egyik pillérének alapozását megtalálta). 1964 nyarán —pár héttel Horváth Lászlóné Papp Melinda felfedezése után — a Táncsics Mihály utca 26. sz. épület átellenében, a Táncsics Mihály utca 23. sz. épület — a volt Zichy-palota — helyreállításakor a telek észak felé tekintő kertje alatt újabb, monumentális épületmaradványok kerültek napvilágra. Ezeknek a felszín alatti maradványoknak kutatását 1964—65-ben végezte el Feuerné Tóth Rózsa, Gedai István és e sorok írója. 8. kép. A déli falpillér lábazata Dé du pilier de mur méridional 276