Budapest Régiségei 22. (1971)
TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: Az érdi középső-paleolit telep 9-50
lét-Európa déli részén feltűnő moustiéri csoportok (Kaukázusa-Krím, majd tovább a síksági területek felé) és'á szovjet középázsiai terület lelőhelyei 15 , melyek az iráni, iraki kultúrával mutatnak kapcsolatot. 16 ." A moustiéri eszközkészletét tekintve mintegy 60 szerszámtípus és ezeknek még további változatai adják a belső csoportosítás alapját. Jellegzetes, hogy ezek az eszközök gyakran kombináltak, és már a kultúra régibb fázisától kezdve ún. fiatal-paleolitikus elemeket is tartalmaznak. Az eszközkészítésben gyakran figyelhető meg bizonyos standardizáció, formák és méretek állandósulása, aminek következtében az ipar néha szériajellegű. A kőiparon kívül adataink vannak a fa felhasználására, és egyes csoportokban megjelenik a csontmegmunkálás. (Quina típusú moustiéri, alpi csoport). Egyes lelőhelyeken feltűnő a fegyverek, moustiéri hegyek hiánya, más lelőhelyeken a kaparó-vágó eszközfajták határozottan a zsákmány feldolgozására utalnak. Ha a moustiéri D alakú kaparok és az eszkimók ulujának megdöbbentő hasonlóságára gondolunk, úgylátszik valóban először van lehetőség, hogy egy paleolitikus kultúrában férfi-női szerszámokat, nemek szerinti munkamegosztást tételezzünk fel 17 , egyben egy-egy vadásztelep, lakóhely szerszámainak kisebb területen való koncentrálódásából bizonyos munkafajtákra következtessünk. (Pl. La Ferrassie). x-' A moustiéri kultúra klasszikus osztályozását a Ny-európai, francia területen kapjuk 18 . Ez ugyan belső tartalmában, eszköztípusaival csak a francia és részben hozzá kapcsolódó területekre érvényes, rendszere azonban, melyet keretként kell felfognunk, az utóbbi években az egész európai kutatás figyelmét erősen a moustiéri komplexum felé fordította. Tárgyi alapja a hihetetlenül nagy számú lelőhely, az egymás fölötti rétegekben található rendkívül gazdag kőipar, melynek alapján az egyes csoportokat, fácieseket, úgy látszik kisebb etnikumokként kell felfognunk, vadásztörzseknek, törzs-csoportoknak, melyek a barlangokban többszörösen felváltották egymást. A"váltások közti időtartam azonban gyakran nagyon hosszú. -,'•**Azosztályozás módszere a tipológiai-statisztikai vizsgálat, melynek alapjait és egész rendszerét F. Bordes alkotta meg. Munkái néhány év után Nyugattól Keletig erősen hatásuk alá vonták a paleolitkutatást^ a módszer továbbvitelével a fiatal-paleolitikum és mezolitikum új osztályozási rendszere született meg. A Bordes-szisztéma egyes elméleti problémái körül ugyan vitázni lehet, pl. tipológiai kerete is szűk a távolabbi területek számára, kétségtelen azonban, hogy a paleolit kutatásnak egzaktabb irányt adott, és éppen a moustiéri vált központi kérdéssé. A kutatástörténet valószínűleg meg fogja állapítani, hogy a korábbi esztendők fiatal-paleolitikum, gravetti komplexuma után az utóbbi évek új hulláma a moustiérikomplexum volt Európa-szerte; A módszer a leletanyagök technológiai és tipológiai sajátságait együttesen veszi figyelembe, osztályozza, lényege áíz a gondolat, hogy egy-egy leletegyüttest, kultúra-csoportot, fáciest nem az egyedi eszköztípus morfológiai 5 sajátsága, hanem az adott ipar tipológiai összetétele határozza meg. A statisztikai módszer iöÖex értékekben és..kumuiatív görbékkel fejezi ki egy-egy csoport iparának jellegét. Ez, bár alapja a francia leletâïiyag, alkalmazható bármely földrajzi területen és kultúrkörben. Megjegyzendő, hogy ezzel az eszközök egyedi sajátságai, egy-egy esetben esetleg döntő vezértípusok eltűnnek. Valószínűleg nem véletlen, hogy árrendszer kidolgozása után néhány lokális típusnevet, egy újabb indexet vezettek be, ami egy leletäft^äg értékelését módosíthatja. A Bordes-féle osztályozás szerint megállapítható egy valódi moustiéri — ez lehet tipikus, levallois és nem levallois technikát használó +— és acheuli tradíciókat őrző kultúra. További nagy csoport a La Quina típusú moustiéri, új nevén charenti, amely már szinte külön kultúrának tűnik. Elemei fellépnek más jellegű csoportokban is. A Ferrassie-típusú csoport ennek egy levallois-technikát alkalmazó változata, s végül létezik a kultúrának egy „moustiéri denticulé" csoportja. Ezzel a „tayaei" tulajdonképpen megszűnt, egyes rétegei egyeznek a clactoni és charenti csoporttal, tág értelemben a moustiéri ősét képezi. 19 b'Nerh"véletlen- hogy a Bordes-féle csoportok, változatok valamelyikéhez mindegyik, földrajzilag távöleső moustiéri leletegyüttes hasonlóságot mutat ; —, a moustiéri „Mengyelejev-táblázatának" természetesen számos más ága is van — anélkül, hogy de facto kapcsolatra, népcsoport-vándorlásra, áttelepülésre gondolnánk; A moustiéri osztályozása földrajzilag is tágult. A második csoportnak — inkább kultúrának nevezhetnénk., melynek egy „chareritien sur galet" változata lehetséges — további változatát sikerült megfigyelni. Ez a csoport, a „charentien oriental" erősen La Quina-elemeket tartalmaz, elterjedési területe DK-Franciaország, de a Földközi-tenger partvidékén átnyúlik az olasz területre is. 20 Nyomai valószínűleg á& Alpok D4előterületén is megvannak. Tovább Kelet felé már jórészt eltérő a moustiéri jellege, Németország területén erősebben a bifaciális 23
