Budapest Régiségei 22. (1971)
TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: Az érdi középső-paleolit telep 9-50
eszközökkel jellemezhető moustíéri uralkodik (Markkleberg, Mauern, Kosten, Ranis, stb 21 , egyéb ipara az „általános" moustiéri típusok, majd az Alpoktól kezdve egyre jobban eltérő csoportok, lelőhelyek tűnnek fel. A közép-olasz területen egy jellegzetes ipar alakult ki, a pontiniano-moustiéri. Eszközei kisméretűek, görgetett kavics felhasználásával, jellegzetes „pontiniano-technikával", szeleteléssel készülnek. 22 Egyike a legfontosabb műveltségi köröknek, amely több hasonló „moustiéri"-t foglal magába, és a magyar terület leletei is bizonyos hasonlóságot, vonatkozásokat mutatnak. (Érd, Tata.) A legutóbbi vizsgálatok szerint ez a pontiniano tipológiai összetételét tekintve egy különös charentien —, nevezhetnénk pontiniano-charentiennek tág értelemben — s ezzel tovább bővül az a kör, amelyen belül az összefüggések halvány vonalait kereshetjük. É-Olaszország kisebb lelőhelyei nagyrészt levallois jellegű moustiérik, vagy tipikus moustiérik, 23 néhány azonban ismét az előbbi kultúra fácies sugárzási körébe tartozhat. (Imola, Poccala, Quinzano, Loífa. 24 ) Kavicsfeldolgozás plusz charentien jelleg, néha Quina-elemek.) A kultúra harmadik nagy földrajzi csoportja, összefoglalóan a „titokzatos" alpi csoport a „kvarcitmoustiéri". Nagyrészt magasan fekvő barlangi lelőhelyek (derivátumok?), erős vadászati specializálódással, (vagy talán csak elhullott állatok gyűjtésével?) és tipológiailag nagyon gyenge kőiparral. Sajátságos, hogy a Rhône vidékén szintén van egy „alpi moustiéri", amely kissé hasonló a charentihez 25 , s ennek talán legkeletibb előfordulása lehet a Cotencher-barlang leletanyaga. 26 Az „alpi csoport" az Alpok Ny-i és K-i oldalán található. Mint egyes É-olasz és ÉNy-jugoszláviai lelőhelyek anyagában, itt a kvarcit felhasználása jellemző, s ezzel határainkig jutottunk. A sorrend a tipikustól a speciális felé haladt, és nem az elterjedés menetét kívánta követni. A magyarországi moustiéri eredetéről, származásáról ugyanis egyelőre biztos adatunk nincs. A környező területek felé tekintve, tőlünk É-ra és K-re más, többnyire micoqui jellegű moustiérit találunk. Szlovákiában a neandervölgyi ember mésztufa-lelőhelyének, Gánovcénak a régészeti leletanyaga sajnos publikálatlan, Bojnice leletanyaga atipikus, talán levallois jellegű. 27 Az osztrák lelőhelyek a DK-i Alpokban helyezkednek el (részben), mindig a hegyvidék szélén, délre nyíló völgyekben. Leletanyaguk ún. kvarcitipar, Badl-Höhle, Mixnitz, Repolust 28 az „alpi-csoporthoz" tartozik, míg a Gudenus-barang leletegyüttese, annak ellenére, hogy bizonyos kapcsolatokat az előbbiek felé is mutat, inkább egy acheulomoustiéri 29 . Az osztrák DK-alpi lelőhelyekhez kapcsolódik néhány ÉNY-jugoszláviai leletanyag (Betalov spodmol, Postojna), a Krapina-barlang és Veternica ezektől függetlennek látszik, és mindegyiknek vannak bizonyos tipológiai kapcsolatai a magyar terület, Érd felé is. 30 A Déli-Kárpátok, Erdély moustiérije nem eléggé tisztázott ahhoz, hogy megbízható képet alkossunk róluk. Egyes lelőhelyek, pl. Ohabaponor, tipológiailag némileg a „moustérien denticulé"-hez hasonló, de itt is előfordulnak kavicsból hasított eszközök. Ezen a területen mintha közvetlenül Ny-ról érkező moustiéri csoportok tűnnének fel, s ez esetben valóban zonális elterjedésre gondolunk a jugoszláv terület felől. Az egyetlen montenegrói lelőhely atipikus ipara alig változtat a Balkán moustiéri hiányán, 31 egy peloponnészoszi leletanyag, mely publikációja alapján valamely konvergencia révén hasonlónak tűnik Érdhez, ismét D-ről ÉK felé történő hatások gondolatát vetette fel. 32 A magyarországi lelőhelyekről egyelőre csupán annyit, hogy a Subalyuk-barlang kultúrája még leginkább a tipikus moustiérihez hasonlít, Tata pedig egy speciális moustiéri, melynek technológiája bizonyos eltérés mellett a pontinianóhoz hasonló. a) Az érdi moustiéri ipar technológiája sajátságos eszközkészítési eljárás, a nyersanyag jellege miatt nagyon közel áll a pontinianóhoz. Hasonló technológia ugyan ismert néhány más, hasonló kultúrájú lelőhelyről, részleteiben azonban még nincs kidolgozva a szakirodalomban. A nyersanyagismeret és a feldolgozási technika olyan összhangban áll egymással, amely maximálisan képes volt kihasználni az adott nyersanyag lehetőségeit, valószínűleg minimálisra csökkentette a szerszámkészítésre fordított időt, és egy ún. „rossz nyersanyagból" is jellegzetes eszközöket tudott kialakítani. Mindez elmondható valamennyi moustiéri lelőhelyről, ahol bányanedves tömb-nyersanyagot használtak fel, ami nem befolyásolta a hasítás módját, sem az eszközök alakját, típusát. A Ny- és közép-európai lelőhelyek túlnyomó részén ez a helyzet áll fenn. Az ettől a technikától eltérő kultúra új nevet kapott (pontiniano) —, esetleg speciálisnak vagy dérivât jellegűnek határozták meg — vagy néha egy más jellegű, más kivitelű iparral együtt fordul elő (charentien), de a jobb minőségű eszközkészlet mellett technológiailag és tipológiailag sem értékelték. Az érdi kőipar nem tömb-nyersanyagból készült, a lelőhely embere kizárólag koptatott, görgetett hordalékkavicsot használt fel. A technológiát elsősorban, egyben a tipológiai alapkaraktert is ez határozza meg : a kéreggel borított, gömbölyű vagy szabálytalan alakú kavics jellegzetes feldolgozásmódja. 24
