Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: Az érdi középső-paleolit telep 9-50

A moustiérinek tág értelemben két fő jellegzetessége a települési módja és a vadászat; gazdálkodása. A régibb paleolit életformától lényegesen megkülönbözteti a barlanglakás, ennek következtében lényegesen nagyobb a lelőhelyek száma, döntő módon jobb a leletek megtartása, és az, hogy a moustiérit nem az alsó-paleolitikumba soroljuk, hanem külön középső-paleolitikumot iktattunk be, annak nagyrészt csak ez az oka.

7 A barlanglakás, a relatíve „megtelepültebb", régészetileg megfoghatóbb életforma révén lényegesen jobban ismerjük a kultúra iparát, csoportjait, fácieseit, és ugyanúgy a rétegtani helyzeteit, a paleontológiái anyagát, kronológiáját is. Egyes helyeken a kultúra embere szabad ég alatt települt meg, a kelet-európai síkságtól ezek azonban mindig melegforrások közelében vannak, ahol a jégkori éghajlat alatt is melegebb hőmérséklet volt, a moustiéri ember tehát ezt a növény- és állattani kis biotópot használta ki. Hogy a kultúra legrégibb szakaszában, a Riss-Würm melegkorszakban és optimális földrajzi övben miért települt barlangokba, megoldatlan kérdés, mindenesetre ez a település adja a moustiéri zárt leletegységeit és az osztályozás vertikális-horizontális, kronológiai és földrajzi lehetőségeit. A moustiéri ember vadászata részben még vadgyűjtés,

8 s mint ilyen, valóban közbeeső formája az alsó-paleolitikum és a fiatal-paleolitikum gazdálkodásának. A lelőhelyeken gyakran feltehető, hogy az ember elhullott állatokat keresett, a barlangi medve „vadászata" gyakran az állat téli álma idején történhetett, mégis ennek ellenére lassan bizonyos specializálódás észlelhető. Az élelmezési bázist rendszerint a i.. >-.v;-.s;-»;

S!K

;i!::.-.. .- Mif^wï 12. kép. Tüzelőhely maradványa az ősember lakóhelyén Reste einer Feuerstelle in der Wohnstätte des Urmenschen 13. kép. A telep egyik hulladékhalma feltárás közben Der eine Abfallhaufen der Siedlung während der Freilegung