Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Lócsy Erzsébet: Adatok a budai várnegyed XIII. századi beépítéséhez 209-222

A Szentháromság tér XIII. sz.-i szintviszonyaira vonatkozóan kitűnő eligazítást biztosítanak a Nagyboldogasszony templom helyreállításával kapcsolatos Schulek-féle felmérések a feltárt XIII. sz.-i kapuküszöbökről, illetve lábazatokról. Raj'zairól igen jól leolvashatók a templom első építése és a XIV. sz. dereka között végbement szintváltozások. Pl. a Mária kapu (1370 k.) és a déli keleti kapu (1270 k.) lábazatai között mintegy 80—90 cm-es eltérés mutatkozik. Ezt esetleg tulajdoníthatnánk annak is, hogy a terep kelet, azaz a hegyoldal felé lejtett. De éppen a Mária kapuval pontosan átellenben fekvő északi kapu (1260-as évek) lábazata, mintegy 1 méter mélységben került felszínre.

27 A Szentháromság tér 7. 1959. évi kutatása során megállapíthattuk, hogy a terület erősen sziklás és a szikla magasan húzódik. A feltárt középkori falak szinte kivétel nélkül sziklára épültek. A sziklaalakulat viszont nem azonos a telek teljes terjedelmében, mert a mai utcafront felé egyenetlenebb, azaz helyenként hatalmas tömbök emelkednek ki, míg a telek nyugati felén a szikla egységesnek mondható platót képez, felülete koptatott, lejárt és ezen a lejárt sziklafelületen találtunk néhány olyan faltöredéket, amelyek nem illeszkednek a későbbi épület (XIV. sz.) alaprajzi rendszeréhez.

28 Ezek a falmaradványok falrakásukat illetően a Fortuna közben szint alatt feltárt falakra emlékeztetnek. Az Országház utcára vonatkozóan eddig csak egy, ebbe a csoportba sorolható régészeti adatunk van, az 1961-ben kutatott 24. sz. házból. A kapualj ülőfülkéinek tanúsága szerint a XIV. sz.-ban épült ház udvarán, az északi kétemeletes szárny sarokarmírozásának tövében — az utcavonaltól 16 m-re — nyitottunk kutatóárkot. Az udvarszint alatt 35—40 cm-re találtuk a sarókarmírozás legalsó kváderkövét, amely épülettörmelékes rétegen helyezkedett el. A törmelékréteg alatt a felszíntől 70 cm-re égésnyomokkal színezett tört köves, kavicsos szintet találtunk, majd ettől 50 cm-re következett a szikla. Már akkor arra a következtetésre jutottunk, hogy a kövezet a XIV. sz.-i épületet megelőző épület udvarszintje lehetett, vagy amennyiben ezen a területen épület nem állott korábban, akkor út maradványa.

29 A Szentháromság utca 5. 1957. évi kutatása során az udvar nyugati homlokzati falában számos középkori részlet került elő.

30 Ezek értékelése ismét bőséges lehetőséget nyújt annak feltételezésére, hogy az udvari szárny egy része, vagy aXIII. sz.-ban épült, vagy legalábbis építésekor a régebbi beépítési szintet használták. Ugyanis a fal északi végén előkerült élsarkított armírozás sziklára alapozott lábazata az udvarszint alatt 60 cm-re húzódik, de ha a lábazati visszafaragást mutató kő alatt elhelyezkedő, ugyancsak szabályosan megfaragott kvadert is szint feletti rétegkőnek tételezzük fel, akkor 85 cm-re határozhatjuk meg a régi járószintet (eredetijét nem konstatálhattuk az újkori bolygatások miatt). Ugyané szint mellett szólnak a falban feltárt kettős konzolcsonkok is, melyeknek felső szintje az újkori udvarszint felett 3 m-re helyezkedik el, tehát a megszokottnál lényegesen alacsonyabban. Ugyanakkor a felté0,60 telezett mélyebb szinthez viszonyítva a konzolszint már elfogadható emeletmagasságot, 3+Q „5 m-t biztosít. Arra is van adatunk, hogy ez a 60 vagy 85 cm-es szintkülönbség nem a középkori és újkori építkezés között eltelt időben történő feltöltődés eredménye. A konzolcsonkok közötti falszakaszban ugyanis egy XIV. sz.-ra datálható gyámköves ajtókeretmaradványt tártunk fel, melynek küszöbszintje a mai udvarszint alatt csupán 5 cm-re, a küszöb alja pedig 25 cm-re került elő. Ebből következik, hogy a XIV. sz.-i járószint alig valamivel mélyebben húzódott a mainál. A konzolok és az ajtó helyzetéről csak annyit, hogy az alsó konzolkövek alja egy magasságban van az 1,90 m-es nyílásmagasságú ajtó szemöldökének felső szélével. Ennek alapján valószínű, hogy az ajtó és a konzolok nem azonos építési korszak emlékei, és fel kell tételeznünk, hogy az ajtó épülése idején a függőfolyosó már nagyjából azonos magasságú lehetett a mai barokk folyosóval (3,65 m). Ezt támasztják alá az Űri utca 4. sz. épület kapualjából előkerült maradványok is. Ott egy 2 m-es nyílásmagasságú csúcsíves ajtó küszöbszintje és a födémgerendát tartó gyámkő szintje között 3,70 m, illetve a küszöb aljától — tehát a valószínű járószinttől — 3,80 m a földszint beépítési magassága.

31 Az Űri utca 6. építéstörténeti kutatását 1952-ben Czagány István végezte. Kutatási dokumentációjából idézünk: „.. .e fal (a kapualj déli fala) vonalában nyitott szín főfala csatlakozott a középkori épülethez, mert itt az udvari főfalon a kapualj kő-harántívéhez tartozó falpillérrel azonos kialakítású falpillér nyoma került elő. (Megjegyzés: Hasonló elrendezés az Országház u. 2. sz. házban ismeretes.) Érdekes és még megoldatlan e pillérek aránylag mély szinten elhelyezett lábazatának és az ülőfülkéknek egymáshoz mért magassági viszonya."

32 (a hevederpillér a kapualj-szint alatt109,5 cm, az udvar felőli pillérlábazat 113,5 cm. A XV. sz. elejére datált ülőfülkék ülőpadszintjéhez viszonyítva 129,5 cm és 133,5 cm.) Mi a probléma megoldását — mint a fentiekben—itt is abban látjuk, hogy az egykori udvari árkádsor a régi (feltehetően XIII. sz.-i) szintre épült, míg a kapualj mai formájában történt felépítésekor magasabban fekvő járószintet alakítottak ki. Teljesen azonos a helyzet az Űri utca 38. és 40. sz. házban is. (L. a későbbiekben). Hogy az egyidőben épült udvari árkádok, illetve kapualjak között jelentős szintdifferencia nincs — nem is lehet — azt az Országház u. 2. sz. épületen kívül alátámasztja az Üri utca 26—28. sz. telken Gerő Győző kutatási eredménye (1959) is.

33 Az Űri utca 8. kapualjában 1957-ben Gerő Győző végzett építéstörténeti kutatást. A kapualj déli falában korai — a Várnegyedben eddig egyedülálló formájú és építésű—ülőfülke-maradványt tárt fel. A kisméretű fülkék téglából falazott csúcsíve kőkonzolon nyugszik. A fülkesor keleti végét a homlokzati fal takarja (!), nyugati folytatását a nagyméretű, félköríves záradékú ülőfülkék létesítésekor pusztították el. A korai fülkék feltétlenül mélyen fekvő szinthez igazodhattak, annál is inkább, mert a későbbi, félköríves fülkék ülőpadszintje is jóval a kapualj padozata alatt került elő.

34 (L. a későbbiekben az Űri utca 50. kapualját). Űtkutatást 1961-ben Bertalan Vilmosné végzett az Űri u. 1. sz. előtt az úttesten. Az útszint alatt 50—55 cm-re mutatkozott a tört köves, kavicsos út, rétegvastagsága 10—20cm, majd alatta nem sokkal az aránylag magasan fekvő szikla.

35 Az Űri utca 19-ben közvetlenül az udvar keleti homlokzati fala előtt 1957-ben feltártuk a középkori udvarkövezet maradványát 37 cm mélységben. Alatta a felszíntől 48 cm-re, korábbi középkori épülethez tartozó ajtónyílás jobb oldali élsarkított kávakövének maradványa került elő. A keretkőhöz tartozó küszöb 117cm mélyen jelentkezett, vagyis 80 213