Budapest Régiségei 22. (1971)
TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Kőfaragás és szobrászat Aquincumban 103-160
. 34. kép. C. Secconius Paternus collegiumi tag sírköve Pierre sépulcrale de C. Secconius Paternus, membre du collegium 35. kép. Lucilia Restituta fenyőtoboz-díszes sírkőtöredéke Fragment de la pierre tombale avec cône de pin, de Lucilia Restituta díszes oromzatát tette magáévá (34. kép). A két műhely nem egymást követően, hanem jórészt egyidőben dolgozott. A „B" jelzésű műhely köréből eddig csak a Hadrianus— Antoninus Pius uralkodása éveiben még szét nem vált collegium fabrum et centonariorum tagjai részére készített koszorús kövek ismertek. Az „A" jelzésű műhely, a collegium\ cultorum mellett, ugyancsak a még egységes collegiumnak dolgozott, de a collegium 60-as évekre tehető szétválása után is faragott sírköveket az új szervezetben jelentkező collegium fabrum tagjai számára. 83 A jelenlegi anyag alapján tehát nem a ,,B", hanem az „A" műhely dolgozott tovább. E műhely egyik legkésőbbi darabjának tarthatjuk M. Herennius Pudens koszorúdíszes sírkövét, amelynek a II. sz. első harmadára javasolt keltezését a felirat alapján sem fogadhatjuk el. 81 A collegiumi tagoknak készült típussírkövek mellett a mellképes sztélék különféle változatai találhatók meg a polgárváros emlékanyagában. Gyakoriak a kagylódíszes sírkövek, amelyek Medusafejes oromzatát tölgyfatoboz és fekvő oroszlánpár díszíti. E csoport legjobb képviselőit a Duna-parti temetőből tartjuk számon, amelynek későrómai kőlapos sírjaihoz jórészben az Aranyhegyi árok menti temető sírkőanyagát használták fel. A síroroszlánokkal, álló kis Attis-alakokkal, mint Baei[ ] Fronto föntebb idézett sírkövén, tölgyfatobozzal, melyet Lucilia Restituta sírkövén 85 a mellkép helyett a képmezőben faragtak ki (35. kép), a Kisázsiában otthonos, de a császárkor első századai folyamán a birodalom nyugati tartományaiban a városi lakosság körében elterjedt Magna Mater vallástól kölcsönvett elemekkel gazdagodott a II. századi aquincumi sírművészet. A formai kölcsönvétel egyik útvonala Aquileián keresztül vezetett; de kisázsiai telepesek, katonák is hozzájárultak elterjedéséhez. Természetes, hogy az Attis-alakos vagy az oroszlánoktól őrzött sírkövek, sírkertek elhunytjaiban a legritkább esetben láthatjuk e misztériumvallás hívőit. A képtípusok eredeti gondolati tartalma akkorra már feloldódott az általános sepulchrális szimbolikába. Az oroszlánpár sírt őrző, bajt elhárító szerepe és az atlisi halálhoz hasonlítható elmúlás felett érzett mélységes gyász fejeződik ki jelképesen e sírköveken. 86 Az eddigiekben áttekintett, többnyire hármas tagolású mellképes sztélék mellett a század végéig továbbéltek az egyszerűbb sírkőformák. T. Aurelius Numerius és katonatársának a 160—70-es évekre tehető cippusa 87 egyszerűségében az I. századi itáliai sírkövek mellé állítható. A valószínűleg noricumi Sallustíus Sabinus és felesége a Reginus124
