Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Kőfaragás és szobrászat Aquincumban 103-160

1. kép. Nertus, Dumnotalis f., kiszolgált lovaskatona 2. kép. Ti. Claudius lovaskatona sírkőtöredéke Budáról sztéléje Óbudáról Fragment de la pierre tombale de Ti. Claudius, soldat Sètle de Nertus, Dumnotalis f., vétéran de cavalerie, de cavalerie, trouvée à Buda trouvée à Óbuda lékében (2—3. kép). E sírkő vön az architektúra-keretelés teljesen hiányzik. Az ábrázolások és a felirat minden tektonikus elhatárolás nélkül következnek a sztélé sima felületén. A forgó rozettával díszített lapos háromszögű oromzat alatt ovális kagylós fülkében az elhunyt arcmása kapott helyet. E kagylós fülkénél a borbolyai koplasztikához vezető szálak éppannyira nyilvánvalók,

17 mint a fülke alatt lépésben ügető ló hátán ábrázolt elhunyt képtípusánál, amely más fogalmazásban ugyan, de megtalálható a kisázsiai C. Petronius borbolyai sírkövén.

18 Egymás mellé állítva C. Iul. Rufus, C. Petronius és Ti. Claud[ius] sírköveit, jól leolvasható, hogy a csatajelenetben ábrázolt és Rajna-vidéki előképekre visszavezethető lovas harcos

19 mellől mint hagyták le először a mellékfigurákat, majd az egyedül maradt vágtató lovas az aquincumi sztélén további módosítással, hogyan adta át helyét lépegető lovasnak. Többszörös áttétellel valószínűleg ugyancsak a Rajna-vidékről talált utat Pannóniába Ti. Claud[ius] sírkövének következő ábrázolása: tálcát tartó szolgalány s vele szemben szolgafiúnak csak nyomokban megmaradt alakja. A két alakra egyszerűsített halotti lakomaábrázolásnak ez a legkorábbi kelet-pannóniai jelentkezése, későbbi láncszemek hiányában, aligha szolgálhatott a II. sz.-ban és a Severusok korában kedvelt két vagy többalakos lakomaábrázolások mintaképéül. Az utóbbiak kelet-balkáni előképekre vezethetők 105