Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Aquincum a IV. században 55-77

így a legkésőbbi leletek közé sorolták a már említett ókeresztény kettős basilicát, a kis sírkápolna körül csoportosuló sírokkal együtt a 360—370-es évekből. Sem a basilicából, sem a temetőrészből nem ismerünk leleteket, az irodalom sem említ ilyeneket. Ezzel szemben ott találjuk a nagy gázgyári fazekasnegyed feltárása során előkerült IV. század végére tehető hullámos peremű fazekakat,

144 besimított díszű amphorát,

145 gerezdéit díszítésű karcsú nyakú palackokat,

146 agyag gyertyatartókat,

147 cikáda fibulákat,

148 amelyeknek analógiái mind az Alföld ekkor már vegyesen szarmata-germán lakosságánál volt használatban. Mindezek a leletek a polgárváros keleti falán kívül esnek, a kis gázgyári őrtorony szomszédságából valók, ahol a IV. század végi sírok is előkerültek. További kutatásokig tehát arra gondolunk, hogy ez a barbár lakosság, amely a városon kívül lakott, az őrtorony helyőrsége lehetett. Hátra lenne még annak az erődnek a körvonalazása, amelynek a falai mögött veszély eseten meghúzódott az aquincumi települések és környező falvak lakossága a IV. század végén. Már korábban megállapították, hogy kb. 380-tól kezdve erősen megcsappant Aquincum lakossága, a canabae romos épületeiben mindenütt sírokat találunk ettől az időponttól kezdve.

149 Összesítő térképünkről az tűnik ki, hogy a Flórián tér környékén még állt néhány fűthető lakókunyhó és néhány katonai célra használt középület, de egyébként minden korábbi épület a canabae-ban és a legiós-tábor egy részében már elpusztult, romjaik közt mindenütt temető húzódott. Sírokat helyeztek a korábban forgalmas úttestekre is, tehát ezeket már nem használták. Hogy háborúk és járványok tömeges áldozatokat szedhettek a lakosság soraiból, az kitűnik a sírok feltárásakor. Néhol egyidőben helvezték sírba az anyát gyermekeivel,

150 házaspárokat,

151 teljes családokat.

152 A sírokban talált igen szegényes leletek, temetkezési módok bizonyítják, amit a történelmi értékelések mindig újra hangsúlyoznak, hogy a helyben maradt, némileg már romanizált lakosság és a jövevény barbárok együtt éltek, együtt temetkeztek,

153 bár nemcsak etnikai, kulturális különbségek választották el őket egymástól, hanem a kor alapvető világszemléletét tekintve: vallásuk különbözősége is határt kellett hogy vonjon közéjük.

154 Hogy az együttélést kiélezte-e, vagy éppen kiegyenlítette a közös veszély tudata, az egyházi intézmények politikai síkon mozgó törekvése, arról magában Pannónián belül is, különböző települések esetében megoszlik a kutatók véleménye.

155 Mindkét felfogásra sok példát idézhetnénk, ennek ellenére csupán analógiák alapján ma még elhamarkodott lenne véleményt alkotnunk a IV—

V. század fordulóján Aquincumban folyó életről. Néhány példát sorolunk csak fel részben saját megfigyeléseink közül, részben az aquincumi ásatási jelentésekből, ami bizonyítja, hogy egymással párhuzamosan mennyi fajta nép élt itt és őrizte meg szokásait. A legtöbbet előforduló temetkezés még akkor is téglasírban, K-Ny-i tájolással, korsó-pohár melléklettel történt; viseletük alapján főleg romanizált katonákat helyeztek így a sírba,

156 vagy korábbi kőkoporsók felhasználásával, ugyanilyen módon

157 több ízben találtak kőkoporsóban két vázat, néhol egymás mellett, néha egymással szemben.

158 Néhol a kőkoporsóban több tetem feküdt, amelyeket csak mészréteg választott el egymástól. Az ilyen módon eltemetett halottakról az a vélemény alakult ki, hogy keresztény ritus szerint földelték el őket. 144 Vö. Sz. Póczy K. : Intercisa II. 45/a típus ; 83 irodalommal. 145 Póczy K. : i. m. 77. tip. 75. — Párducz M. : Szarmatakor III. 31. VIII. t. 23; AAH 11 (1959) 361. 146 Alföldi A. : Hunkorszak. 51—56. 147 Kuzsinszky B. : Bud. Rég. XI (1932) 362. ábra. 4. 148 Nagy T. : Bud. Rég. XIII (1943) 383 és 28. kép. — Összefoglalóan Top. II. 109. —- Még egy példány került elő a polgárváros cardoja mellől, 1. Nagy T. i. m. 56. 149 Sz. Póczy K. : Bud. Rég. XVI (1955) 61., 79 skk. 150 Parragi Gy. : Bud. Rég. XX (1963) 311 skk. 151 Nagy L. : Pannónia sacra. Szt. István Emlékkönyv. Budapest 1939. 64. — Nagy T. : Bud. Rég. XIII (1943) 376. —- Sági K. : Intercisa I. Arch. Hung. 33 (1954) 97. 152 Szilágyi J. : Bud. Rég. XV (1950) 305. — Arch. Ért. 78 (1951) 126. m Radnóti A.~Gerő L. : Balaton. Budapest, 1952. 50. 154 Eugippius, Vita Sancti Severini 11, 2. 155 Az ellentétes vélemények köré csoportosuló megfigyelésekhez legutóbb Alföldi A. : The Moral Barrier on Rhine and Danube- • • „The Congress of Roman Frontier Studies, 1949". 1952. 2. — Nagy T. : Zum Problem d. Kontinuität in Pann. „Vom Geist d. ung. Kultur." 1942. 3. véleménye szerint a kereszténység tartotta össze a különböző ethnikumokat. 156 Sági K. : Intercisa I. Arch. Hung. 33 (1954) 117. 157 HampelJ. : Bud. Rég. Ill (1891) 80. — Nagy L. : Bud. Rég. XII (1937) 265. —Ehhez legutóbb Barkóczi L. : FA XIII (1961) 102 skk. 158 Sági K. : i. m. 120. — Pekáry T. : Arch. Ért. 82 (1955) 19. 69