Budapest Régiségei 21. (1964)
TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Aquincum a IV. században 55-77
3. kép. A IV. század végére jellemző erődök, települések és temetők Óbudán Befestigungen, Siedlungen und Gräberfelder in Óbuda aus dem Ende des 4. Jahrhunderts mondott kerámiaanyaga között. 135 Nem is szólva arról, hogy pl. az Aquincum közelében feltárt leányfalusi 136 vagy távolabbi pilismaróti 137 burgusok leleteivel való összehasonlítás milyen eltérő képet mutat. Mindegyik őrtorony kerámiája teljesen „barbár" jellegű, kézzel formált edényekkel, germán és szarmata jellegű díszítésmódokkal, 138 amelyeket helyben állítottak elő. A házilag készített használati tárgyak elárulják, hogy különböző népcsoportok szanaszét helyezett egységeiből állt a kisebb burgusok néhány főnyi helyőrsége. 139 Néhol, pl. útelágazásoknál, a korábban is fontos csomópontoknál az erődök természetszerűen olyan helyen létesültek, ahol korábban is villák, majorságok álltak az erdő szélén, gyümölcsösök között. Itt a viszonylag jó állapotban megmaradt lakóépületeket tovább lakhatták az őrtornyok, megfigyelőhelyek védelmében. A Szépvölgyi úti villában a Lajos utcai őrtorony mellett, a Csúcshegyi villában a már említett burgus szomszédságában, a kutatás megállapította, hogy töretlenül kimutatható a római korban a lakosság hagyatéka. 140 Ezt kell mondanunk most a polgárváros területére épített ún. Gázgyári burgus környékére is. Itt ugyanis a késő-római temetőben több Valentinianus építkezésével összefüggő téglabélyeg került elő a sírokból, 141 s a gázgyári fazekasmühely romjai között szép számmal találjuk a jellegzetes germán és szarmata edényeket. 142 A polgárváros sorsával IV. századi beszámolónk alkalmával jóformán semmit sem foglalkozhattunk. Megemlítettük, hogy városfalát a IV. század elején javították, északi kapuját ekkor átépítették, de többet alig tudunk sorsáról. Megállapított és leszögezett tény az is, hogy a múlt század folyamán feltárt romterület épületeiből a IV. századi járószintet elhordták, az alapozásig leásták, hogy magasabb falkoronát nyerjenek a romterület összképéhez. De ebben az esetben is kellene lennie a régibb feltárásokból kiállított vagy raktáron őrzött késő császárkori leletanyagnak. Ebből a meggondolásból kiindulva Nagy Lajos óta minden aquincumi régész elfogadta azt a vonzó, hihető feltevést, hogy a IV. század utolsó harmadában a polgárvárost kiürítették, s a lakosság beköltözött az óbudai tábor falai közé. 143 135 Garády S. : Bud. Rég. XIII (1943) 438. — Nagy L. : Bud. Rég. XII (1937) 43. 136 Alföldi A. : Leletek a hunkorszakból és ethnikai szétválasztásuk. Arch. Hung. 9 (1932) XXX. t. 137 Finály G. : Arch. Ért. (1907) 52. A pilismaróti 2. burgusban előkerült hasonló leletekről Soproni S. kéziratban levő dolgozatában tesz említést. 138 párducz M. : A szarmatakor emlékei Magyarországon III. Arch. Hung. XXX. VIII. t. LVIII. t. — Póczy K. : Intercisa II. 77 skk. i3a Brigetio IV. század végi lakosságával kapcsolatban hasonló megfigyeléseket tett Barkóczi L.. 140 Legutóbb összefoglalóan Nagy T. : Top. II. 55. — Vö. Nagy L. : Bud. Rég. XII (1937) 31. 16., XXVII. t. 3., : FA XII (1960) 128. 39 skk. 141 Ehhez Kuzsinszky B. : Arch. Ert. 12 (1892) 446 skk. — Nagy L. : Bud. Rég. XII (1937) 273. — Szilágyi J. Arch. Ért. 78 (1951) 121 skk. 142 Kuzsinszky B. : Bud. Rég. XI (1932) 348., 357—9. ábra. Legutóbb Párducz M.: AAH 11 (1959) 362. 143 Nagy L. : TBM 3 (1934) 7., 11. — Budapest Története I 2 . 767. 68
