Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Perióduskutatások az aquincumi polgárváros területén 9-54

46. kép. 1—3: I. századi leletegyüttes a Basilica területén feltárt 10. szelvényből. — 4: Dörzstál a 10. szelvényből (II. század). — Méret: 1: valamivel kisebb, mint 1/4. — 2—3: az eredetinél valamivel nagyobb. — 4: valamivel nagyobb, mint 1/4 1—3: Fundkomplex aus dem 1. Jahrhundert aus dem Schnitt Nr. 10 im Gelände der Basilica. — 4: Reibschüssel aus dem Schnitt 10 (2. Jahrhundert). — Masstab: 1: etwas kleiner als 1/4. — 2—3: etwas grösser als das Original. — 4: etwas grösser als 1/4 hozott

133 nyugat-pannóniai császárkori halomsírok Fertő tó—Lajta-vidéki csoportjában ugyancsak majdnem teljesen hiányoznak a lábastálak,

134 ugyanakkor viszont a Rába és a Rábca között sűrűsödő Savariakörüli csoportban, a tumulusok elég gyakori melléklete a lábastál.

135 Mindebből a telepítésre vonatkozóan egyenlőre óvakodnánk levonni messzebbmenő következtetéseket. De annyi kétségtelennek látszik, hogy a római fazekas technikával készült lábastál Kelet-Pannóniában az I. század utolsó harmadáig idegen ésvalószínűleg Nyugat (Délnyugat)-Pannóniából idekerült konyhaedény. II. századi előfordulásai eddig Aquincum és különösen Albertfalva körzetében sűrűsödnek. 5. Szemcsés, durva rozsdabarnás anyagú, elnagyoltan korongolt nyúlánk fazék (46. kép 1., 9. kép 7). Színe alul sötétebb barna és barnásszürke, felső részében tűztől feketére égett ; szájperem deformálódott. A magasan fekvő vállrészen sima borda és alatta bemélyített hullámvonal, az aljrészen három barázda fut körbe. Az edény külső oldalát, a vállrésztől az aljrész barázdált felületéig, balról jobbra ívelődő finom vonalú befésülés borítja, az alsó részen vízszintes fésülésekkel áthúzva. M.: 310 mm. Szá.: 224 mm. Fá.: 123 mm. A föntebb, 45/4. képen bemutatott fekete színű fazékkal együtt mindkét edény az aquincumi vicus keramikájának a helyi agyagművességtől színezett provinciális-római rétegét képviseli. Az aquincumi nagyobb, kiegészített fazék formai szempontból az i. sz. I. században általánosan elterjedt háziedényfajta, melyet sima falú változatokban különösen Carnuntumban gyártottak nagy tömegben.

136 Használatuk idejére Nyugat-Pannóniában rávilágít T. FI. Draccus sírja Domitianus korából, ahol a mellékletek sorában egy ilyen urnának használt sima falú fazék is előkerült.

137 E durva anyagú kerámia állandó kísérője Aquincumban (Óbuda) és Albertfalván is az i. sz. I—

II. századi leleteknek. Az I. században a vastagabb falú nagyobb hombárok, urnak színe inkább vörösesbarnás, 133 Vö. Sági K.: Soproni Szemle 9 (1955) 132 sk. — Barkóczi, L. : FA VIII (1956) 78 sk. — Mócsy, A. : Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriegen. Budapest, 1959. 61 sk. 134 Egyedül a védenyi (Weiden am See) I. számú tumulusból leírt töredékek tartozhatnak ide. Barb, A. : Frührömische Gräber von Burgenland [Diss. Pann. II. 6 (1938)]. 178. szerint az anyagban előfordulnak: „Scherben mit eingezogenem Rand und treppenförmig abgesetzter Aussenwand", melyek lábastálakra egészíthetők ki. 135 Bernstein (Borostyánkő), Königsdorf (Királyfalva), Oberkohlstätte (Felsőszénégető), Drumling (Drumoly), Rax (Raks) tumulusaira utalunk. Bónis : Edénymüvesség. XXIV. 9/3, 14/1—2 ; 16/1—2 ; 16/3 ; 14/6—7, 22/4 ; 14/4 ; 12/4. — L. még Ivánc, II. tumulus : Sági : Arch. Ért. 1943, 124. 136 Bónis : Edénymüvesség. V. 5/6—46. 137 Hofmann, H, : Römische Militärgrabsteine der Donauländer. Wien. 1905. 99 — Bónis : i. m., 12. 45