Budapest Régiségei 21. (1964)

JELENTÉSEK - A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai 1960-1961-ben 295-336

pedig az épület egyes periódusaihoz kapcsolható belső alaprajzi elrendezést nem tisztázták. Mindkét feladat elvégzését, szakmai szempontok mellett, sürgősen követelte az aquincumi rommező 1961-ben napirendre került műemléki helyreállítása. 1961-ben a Basilica déli felében, valamint az É-i sávban végeztünk perioduskutatást. A kutatás eredményeiről részletesen beszámolunk e kötet 9—54. lapjain. 1962-ben a Basilica É-i felét kutattuk át, ahol a Torma-féle ásatások összefüggő falmaradványokat nem találtak. A terület üres foltként szerepelt a polgárváros alaprajzában. Az újabb ásatásoknak a Basilica É-i részén négy periódust sikerült szétválasztani. Ezek közül a két korábbi periódus a területnek még a Basilica kiépülését megelőző időszakát képviseli. A két későbbi periódus viszont már a Basilica építéstörténetéhez tartozik. Az első periódusban, a későbbi Basilica udvarrésze alatt, kb. 7x5 m-es É—D-irányú beásást találtunk. A beásás É-i szélét az 1961. évi perióduskutatás alkalmával már érintettük. Az N-jelzésű beásást agyaggal kevert kemény zsíros föld töltötte ki. A betöltésből jól iszapolt, világos téglaszínű kora-császárkori korsótöredékek kerültek elő. Ugyancsak az első periódushoz tartozik a beásás ÉNy-i szomszédságában húzódó kemence vagy kohó, amelyből az agyagba rakott lapos kövekből épült füstkivezető csatornát tárhattuk fel. A második periódusban az N-beásás DNy-i része fölé kisebb, habarcspadlójú helyiség épült, a beásástól É-ra pedig, az említett füstkivezető csatorna É-i oldalán, kutat ástak. A 70—80 cm átmérőjű kútgyűrű kőbéleletét részben ráépítették a füstkivezető csatornára. A polgárváros körüli ipartelepek kútjaitól eltekintve a város területén ez eddig a második feltárt római kori kút.

2 A kutat (4. kép) a polgárváros vízvezeték hálózatának kiépítése előtt ásták (i.sz. II. század eleje). A Basilica építésekor {harmadik periódus) a kutat kövekkel betöltötték. Föléje 9 m széles és legalább két helyiséges épületet emeltek, amely É-felé a jelenlegi Keled utca szintje alá húzódik. A kőépület K-i zárófala részben a felhagyott kútra épült. Az épület DK-i sarokrészében 3 X 2 m nagyságú négyszögű talapzat állott. Az épület D felé keskeny sikátorra nyílott, melyet délről három agyagpadlós helyiség szegélyezett. Az utóbbiak déli oldalához nagyobb udvartér csatlakozott,, kőlapos járószinttel. Az udvart délről közel 3 m széles folyosóval elválasztott helyiség-csoport határolta. Talán nem véletlen, hogy az említett folyosó hossztengelye a kút körül feltárt kőépület középvonalával esik nagyjából egybe. A folyosó Ny-i oldalán, egészen az ^4-utca vonaláig, egytraktusos helyiségsor húzódik. Ennek déli szobáját már Torma feltárta. A folyosó K-i oldalán terrazzó-padlós helyiségek sorakoznak. É-ról a második helyiség padlózatáról Hadrianus éremmel keltezett kisebb zárt lelet került nagpvilára. A terrazzós helyiség mögött K felé agyagpadlós helyiségsorok következnek. K-i zárófaluk a kőszarkofágokkal szegélyezett modern út Ny-i rézsűje alatt húzódik. A negyedik periódusban az udvar szintjét 25—30 cm-rel megemelték és nagyobb kőlapokkal burkolták. A déli helyiségsorokat lebontották, területüket elplanírozták. Fölöttük az udvarra nyíló nagyobb téregységeket képeztek ki. Ekkor épült a régi alapokra a Basilica É—D-i főtengelyében húzódó vastag fal, amely — mint kitűnt —> az udvar felé gazdagon tagolt pillértalapzattal zárul. A kőlapos udvart K felől agyagpadlós helyiségsor kísérte. É felé, legalábbis a Keled utca vonaláig, az udvar nyitott volt. A korábbi épületeket lebontották. A kút helyén állott épület K-i szárnyára 3,3x2,1 m nagyságú négyszögű kőbázis épült. A bázis D-i oldalán nagyobb kőlapokkal burkolt felület maradt meg. A bázis körül, a Keled utca irányából (ahol a jelenlegi úttest alatt késő római középület húzódik), kőfalas csatornák vezették le a szennyvizet az ^4-utca csatornájába. Taberna a C-utcában. A polgárváros D-i főkapujától É felé haladó C-útvonal Ny-i oldalát szegélyező boltsort már Kuzsinszky Bálint feltárta.

3 A déli bolthelyiségekben Nagy Lajos végzett a harmincas években hitelesítő ásatást. A délről számított 3. bolthelyiség padlója alól ez alkalommal került elő a Traianus-Hadrianus-kori sigillaták zárt leletegyüttese, amit Juhász Györgyi publikált.

4 A feltárt bolthelyiségekről, a polgárváros kisméretű összesítő alaprajzán kívül, minden dokumentációs anyag hiányzik. A Szentendrei út alá húzódó boltsornak a C-utcára néző helyiségeit pedig majdnem teljesen eltakarja a múzeum kerítésének belső rézsűje. Az adott helyzetben a műemléki helyreállítást megelőző adatgyűjtés megkívánta, hogy legalább az egyik bolthelyiséget ismét feltárjuk. A választás az aránylag kevés földmozgatást igénylő délről számított 3. bolthelyiségre esett. A tabernában három padlószintet találtunk. A legfelső habarcspadló erősen átégett és vastag épülettörmelék takarta. A habarcspadló 45—50 cm vastag feltöltésen feküdt, amelynek alján terrazzó-padló húzódott. A feltöltésből előkerült apró leletanyagból a lezouxi és rheinzaberni sigillaták, valamint egy raetiai serleg töredékei érdemelnek említést. A legfelső habarcspadló, az apró leletek tanúsága szerint, a II. sz. utolsó évtizedeiben készült. Az említett terrazzó-padló valószínűleg Hadrianus-kori. Az utóbbi keltezés mellett szól, hogy a terrazzó-padló alatt még egy habarcspadlót találtunk, melynek feltöltéséből erősen átégett Traianus-érem került elő. A legalsó padlószinthez különben a jelenlegi taberna alaprajzi elrendezésétől eltérő kőfalak tartoznak. .

T ^,. Nagy 1 íbor 2 Bud. Rég. XIV (1945) 457—458., 5. kép. 3 Bud. Rég. VI (1899) 23—25. 4 Arch. Ért. 49 (1936) 33—48. 332