Budapest Régiségei 21. (1964)

ANYAGKÖZLÉS - Gedai István: II. Endre néhány friesachi típusú pénze és kapcsolatuk Buda pecsétjével 261-265

A Luschin 326—28 hátlapján még némi magyar vonás is kimutatható, de kapcsolatba lehet hozni Bernhard karinthiai herceg (1202—1256) egyik St. Veit-i veretével (Luschin 194) (4. kép). A Luschin 329 származása bonyolultabb. Valószínűleg IV. Henrik andechs-meráni herceg (1204— 1228) Luschin 138 sz. veretét (5. kép), vagy annak valamelyik hibridjét vette alapul a magyar éremvéső. A-meráni átvételt bizonyítja az €RNE <s> TIDV u~> és ennek változatai felirat is. Eberhard érsek nevének ez a torzított alakja ugyanis a meráni pénzverésben volt otthonos. A meráni éremvéső viszont II. Eberhard salzburgi érsek egyik friesachi veretét (Luschin: 21. vagy 22) másolta le (6. kép). Valószínű azonban, hogy a három tornyos éremkép kialakításában Bernhard karinthiai herceg veretei (Luschin 213, esetleg 190) is szerepet játszottak (7—8. kép). ; A harmadik érem hátlapi képének származása viszont tiszta és világos. Minden kétségen kívül Bernhard karinthiai herceg 1220 körül Landstrassban vert érme volt a példa (9. kép). Az előlap éremképe mindhárom típusnál azonos. Koronás alak jobbjában liliomot, baljában országalmát tart. Ilyen megfogalmazású álló alak a magyar pénzverésben eddig nem szerepelt. Hasonló ábrázolás viszont otthonos a friesachi dénárok körében, s így ezt is ezek közvetlen hatásának tulajdoníthatjuk. A magyar király vésnöke azonban nem másolta le szolgai módon az idegen pénzt, hanem azt a magyar jellegnek megfelelően átalakította, talán valamelyik királyi pecsétet véve mintául. A lényeges változtatás az alakon történt. Az érseki véreteken infulás egyházfő van, aki kezében leggyakrabban pásztorbotot, könyvet, keresztet vagy kulcsot tart. A hercegi véreteken pedig, ha álló alak van, kezében kardot, keresztet, pajzsot, vagy zászlót találunk, s gyakran liliomot ; feje többnyire fedetlen. Ezzel szemben a magyar utánzaton az alakon csüngős korona van, kezében pedig liliom és országalma. Nyugaton csüngős koronát ritkán használtak. A pénzeken látható hasonló ábrázolás esetén legtöbb esetben a figura hajára kell gondolnunk. Országalma ábrázolása azonban egyetlen friesachin, vagy annak utánzatán sem szerepel. Birodalmi almát német pénzeken csak császári véreteken találunk. A magyar király, mint szuverén uralkodó használta az országalmát, ezt pénzeire és pecsétjeire rávésték, ami a legdöntőbb bizonyítéka e veretek magyar származásának. Ezt megerősíti még az is, hogy mindhárom típus, legalábbis a rendelkezésemre álló irodalom szerint, eddig csak magyarországi lelőhelyről ismeretes. A közkézen forgó friesachi dénárok érèmképe ismeretes volt országszerte. Hatása nemcsak pénzeinken mutatkozik, hanem fellelhető a kisplasztikában is, nevezetesen a pecséteken. A pénzek mindig is hatással voltak a pecsétekre,

21 amit természetesnek is kell vennünk. A pecsétek vésői igen gyakran azok közül az ötvösök közül kerültek ki, akik a pénzek verőtöveit is vésték. Az általánosan elterjedt forma bennük élt és országszerte népszerű volt; s ha egy város pecsétet vésetett, nyilvánvaló, hogy az akkor közismert és kedvelt képeket, formákat ábrázoltatta. A most tárgyalt Luschin 329 sz. utánzat éremképét láthatjuk a budai kettős pecséten, kis változtatással (10—11. kép). Az 1294-ből fennmaradt pecsét első megfogalmazását Kubinyi András legújabb kutatásai alapján 1233—1235-re kell tenni.

22 Ez pontosan egyezik a friesachi dénárok magyarországi forgalmával. Ezek alapján az igazság valószínűségével állíthatjuk, hogy az első budai pecsét abból a körből került ki, amelyből a Luschin 329.23 E korszakban az esztergomin kívül csak a csanádi pénzverde működött. Utóbbi azonban ekkor még nem lehetett jelentős, különösen Buda szempontjából. Fel kell vetnünk azt a kérdést, vajon nem Esztergomban készült-e a budai pecsét, ahol a verőtöveket is vésték? Az ábrák hasonlósága ugyan önmagában még nem bizonyíték, hiszen ez a forma annyira közismert volt, hogy más pecsétre is rávésték, mint például a zoborhegyire. A budai pecsétnek az ugyancsak a XIII. század első feléből származó esztergomi pecséttel való hasonlósága és méretbeli egyezése

24 azonban jogossá teszi a kérdést, bár döntő bizonyíték hiánya miatt határozottan nem állíthatjuk. 21 Kubinyi A. : Buda város pecséthasználatának kialakulása. Tanulmányok Budapest Múltjából. XIV (1961) 109—147. Kubinyi itt több adattal és gazdag irodalomra hivatkozva bizonyítja ezt a hatást. 22 Kubinyi A. : i. h. 23 A rákosszentmihályon előkerült Luschin 329. és a budai pecsét közti hasonlóságra Kubinyi András hívta fel először a figyelmemet. Szívességéért ezúton is köszönetet mondok. 24 Kubinyi András szíves szóbeli közlése. 264