Budapest Régiségei 21. (1964)

ANYAGKÖZLÉS - Ürögdi György: A banküzlet nyomai Aquincumban 239-245

ÜRÖGDIGYÖRGY A BANKÜZLET NYOMAI AQUINCUMBAN Az Aquincumi Múzeum tulajdona az a szépen faragott oltárkő,

1 amelynek felirata Aquincum gazdasági életének egy eddig még kevéssé ismert területére is vet némi fényt. Az oltárkövet, illetve feliratát — tudomásunk szerint — első ízben I. C. Orelli közölte 1828-ban,

2 majd 1856-ban Kiss Ferenc írta le,

3 utána Theodor Mommsen tette közzé a Corpus Inscriptionum Latinarumban.

4 Később Fröhlich Róbert,

5 azután pedig Kuzsinszky Bálint

6 ismertette az oltárkövet és feliratát (1. kép). A felirat szövege a következő SILVANO S I L \E S T R I SACRUM CORINTHUSN UMMULAR IUS•

V.

S•L•

M A rövidítések feloldása után a felirat így szól: Silvano silvestri sacrum Corinthus nummularius. Vjotumj S/oIvit/ L\ibens\ Mjeritoj. Magyar fordítása így hangzik: Az erdei Silvanus (istennek) szentelte Corinthus nummularius. Fogadalmát szívesen teljesítette (az isten) érdeme szerint. Az oltárkő korát csak megközelítő pontossággal állapíthatjuk meg: Corinthus az i. sz. II. században, vagy a III. század első felében állíthatta.

7 Az erdei Silvanus istennek tett fogadalmát teljesítő Corinthus minden kétséget kizáróan rabszolga volt, ugyanis a rabszolgák (a szabad emberek rendszerint három nevétől eltérően) csupán egy nevet viseltek.

8 Minthogy a rabszolga tulajdonosa gyakran annak a rabszolgakereskedő-piacnak a nevéből képezte a rabszolga nevét, ahol őt vásárolta,

9 valószínűnek tartjuk, hogy Corinthust ura a görög Korinthos városában, ebben az élénk kereskedelmi gócpontban vette meg. Éppen ezért feltehető, hogy ez az Aquincumban élt rabszolga valamely távoli országban született, nem pedig Pannoniában, vagy a Pannoniával határos, meg nem hódított területek egyikén, mivel felette valószínűtlen, hogy ebben az esetben a messzi Korinthos piacán bocsátották volna áruba. Az oltárkő feliratán Corinthus rabszolga nummulariusnak nevezi meg foglalkozását. Kiss, Fröhlich és Kuzsinszky ezt úgy értelmezték, hogy Corinthus pénzverő, pénzverdéi munkás volt, ez a magyarázat azon1 Jelenleg az Aquincumi Múzeum kőtárában áll. 2 Orelli, I. C. : Inscriptionum Latinarum selectarum amplissima collectio, Vol. I. Turici, 1828. 1610. sz. Orelli megjegyzi: „Prope Haimburgum, communicata mecum a v. cl. Io. Labus", ez a közlés azonban nyilvánvalóan téves volt, mert az oltárkő ez idő tájt már be volt falazva az Almássy-, később Görz-házban (I. kerület, Táncsis Mihály utca 21. sz. alatt.). Vö. Zakariás G. Sándor : Budapest (Magyarország műemlékei 3. kötet). Budapest, 1961. 52. 3 Magyar Academiai Értesítő 1856. 95. 4 CIL III. 3500. sz. 5 Bud. Rég. IV (1892) 147. 6 Múzeumi és Könyvtári Értesítő II (1908) 81. 7 Szilágyi János szóbeli közlése szerint. Az oltárkőre ugyancsak ő hívta fel figyelmemet, amiért e helyen is köszönetet mondok neki. 8 Cagnat, R. : Cours d'épigraphie latine

3

. Paris, 1898. 78. Vö. : Petr. Sat. 50. 9 Westermann, W. L. : Sklaverei. PWRE Suppl. VI. 1004. 239