Budapest Régiségei 21. (1964)

ANYAGKÖZLÉS - Ürögdi György: A banküzlet nyomai Aquincumban 239-245

ban korántsem kielégítő. A nummularius szónak ugyanis több jelentése volt, amelyek minden esetben a pénzzel (nummus) való foglalkozást jelölték. Nummulariusnak nevezték a pénzverdéi dolgozót, a pénztárakban működő pénzvizsgálót, a pénzváltót, sőt a bankárt is.

10 Szerintünk a legkevésbé valószínű az a feltevés, mintha Corinthus valamely pénzverdében dolgozott volna. Aquincumban, ebben a határszéli, ellenséges betörésektől veszélyeztetett városban aligha állítottak fel pénzverdét, és egy forrásunk, egy érem-leletünk sem utal arra, hogy itt valaha is római pénzverde működött. Pannoniában volt pénzverde, mégpedig Sisciában (Sziszek),

11 sőt az i. sz. IV. században rövidebb ideig Sirmiumban (Mitrovica)

12 is vertek pénzeket, szükségtelen lett volna tehát Aquincumban is ilyen üzemet létesíteni. Nem hihető, hogy Corinthus a sisciai pénzverde rabszolgája lett volna, mert fogadalmi oltárkövét akkor aligha állította volna Aquincumban, hacsak vissza nem nyerte szabadságát és úgy költözött ide, de ebben az esetben a felszabadulás ténye, a felszabadításkor kapott nevéből is kiderülne. (Ha a pénzverde, tehát voltaképpen a császár rabszolgája visszanyerte a szabadságát [Augusti libertus], rendszerint fontosabb beosztáshoz jutott s akkor ezt a feliraton is megjelölte.) Az állami, vagy közületi intézmények, üzemek rabszolgáinak nevét pedig — a feliratok tanúsága szerint — csaknem mindig összeköttetésbe hozták munkaadójuk, munkahelyük nevével.

13 Ezért nem tarthatjuk megnyugtató megoldásnak Kiss, Fröhlich és Kuzsinszky értelmezését és más magyarázatot kell keresnünk. Nummulariusnak nevezték az olyan, főleg közpénztárakban működő, különleges képzettségű dolgozókat is, akik a beszedett pénzdarabok, érmék valódiságát, minőségét, értékét megvizsgálták.

14 Minthogy a római birodalomban több állami pénzverde veretei, több nagyobb város kibocsátotta érmék, idegen, sőt hamis pénzek is forgalomba kerültek, továbbá a császári érmék nemesfém-tartalma az idők folyamán egyre csökkent, a pénzek szakértőinek munkájára nagy szükség volt. Aquincumban természetesen nem is egy közpénztár működhetett, bizonyára volt állami, városi, vagy más közületi pénztár, éppen ezért a városban több pénzvizsgáló dolgozhatott, csak úgy mint a birodalom más városában is. (A légiók pénztárainak is voltak pénzvizsgálói, ezek azonban maguk is katonák voltak, s ezért rabszolga nem lehetett közöttük.) Ha azonban a pénzvizsgáló valamely közület rabszolgája volt, akkor ezt a tényt, mint már fentebb említettük, a feliratokon is feltüntették. Ha viszont Corinthus sem pénzverdéi munkás, sem közületi pénzvizsgáló nem volt, akkor a nummularius szó harmadik jelentése szerint önálló pénzváltó, vagy akár bankár is lehetett.

15 A pénzváltó tevékenysége az ókorban meglehetősen korán elterjedt, minthogy a pénzgazdálkodás fejlődésével szükség mutatkozott olyan képzett szakemberekre, akik a különféle pénznemek között megnyugtató módon kiismerik magukat és a benyújtott érméket ügyfelük óhajának megfelelő pénznemre átváltják. Eme tevékenységükért jutalékban részesültek. A pénzzel való foglalkozás következtében, szinte elkerülhetetlenül, a pénzváltó pénzkölcsönzéssel és egyéb bankári üzletek lebonyolításával is foglalkozott. Rómában már az i. e. III. században működtek nummulariusok,

16 vagyis pénzváltók, egyben pénzvizsgálók, hiszen a nummulariusok kezdetben mindkét tevékenységet ellátták. Eleinte még nem is folytattak más munkát, csupán a bankárok fogadtak el letéteket, csak ők nyújtottak kölcsönöket, utaltak át pénzösszegeket, vagy pedig távoli városokba utazó ügyfeleiknek hitellevelet adtak ki. A bankárokat argentariusoknak nevezték, de ezzel a szóval sem egy, hanem két foglalkozást jelöltek: argentariusnak nevezték mind az ezüstművest, mind a bankárt. Az idők folyamán a bankár is alkalmazott pénzvizsgálót, nummulariust, vagy kisebb forgalmú banküzletben, maga a bankár is foglalkozott pénzváltással, hiszen a bankári tevékenységgel ez együtt is szokott járni. Eme két, korábban még elválasztható üzletág csakhamar összefolyt és a bankárt hol argentariusnak, hol nummulariusnak nevezték, ahogy a pénzváltót is időnként az egyik, vagy másik szóval jelölték.

17 Noha bankári tevékenységet csak szabad ember folytathatott, mivel csak szabad embernek volt jogalanyisága, csak a szabad ember volt jogképes, hogy a jogszabályok értelmében kötelezettséget vállalhasson, jogokat gyakorolhasson, mégis tudunk olyan rabszolgákról, akik gazdájuk pénzével kisebb banküzletet nyitottak ; kifelé, a közönség számára ők voltak a bankárok, míg gazdag és rendszerint tekintélyes uruk a 10 Forcellini, Ae. : Lexicon. Prati, 1868. „Nummularius" címszó. 11 Fluss: Siscia. PWRE IL Reihe V. Hb. 362. 12 Fluss : Sirmium. PWRE II. Reihe V. Hb. 351. 13 CIL III. 1301., III. 13396. Vö. Kerényi A. : A dáciai személynevek. Budapest, 1941. 251—252. ; Tudor D. : Istoria sclavajului ín Dacia romána. Bucuresti, 1957. 107 skk., hogy csak néhányra utaljunk. 14 Petron. Sat. 56. ; Apui. Metam. X. 9., Dig. 46, 3, 39. — Vö. Laum, B. : Banken. PWRE Suppl. IV. 74.— Liebenam, W. .-Stadtverwaltung im römischen Kaiserreich. Leipzig, 1900. 296 skk. 15 Herzog, R. : Nummularius. PWRE 34. Hb. 1415. — Carettoni, A. : Banchieri ed operazioni bancarie. Roma, 1958. 16 Blümner, H. : Die römischen Privataltertümer. München, 1941. 652. 17 Suet. Aug. 4. — Humbert, G. : Argentarii. Daremberg-Saglio I. 406. — Mommsen, Th. : Geschichte des römischen Münzwesens. (Photomechanischer Nachdruck). Graz, 1956. 845., 364. jegyzet. 240