Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Perióduskutatások az aquincumi polgárváros területén 9-54

2. kép. A Basilica északi felének feltárása 1896-ban Freilegung des nördlichen Teils der Basilica im Jahre 1896 az alaprajzból adódó problémák felsorolását. így például: milyen alaprajzi összefüggésbe illeszthető a keleti taberna belsejében feltűntetett lepusztult fal (p) vagy az A-utca. északi végénél, a kőfalas csatorna szomszédságában látható vastag falcsonk stb. De talán az eddig elmondottak is meggyőzhették az olvasót arról, hogy milyen hézagosak a régebbi ásatások alapján a Basilicára. vonatkozó ismereteink. Maga az épület rendeltetése is vitatott. A fennálló nyitott kérdések megoldása természetesen nem végezhető el az íróasztal mellett, hanem csak újabb hitelesítő ásatásokkal tisztázható. Az utóbbira 1961. júl. 26 és szept. 15 között kerülhetett sor, amikor néhány emberrel közel 7 hétig folyt a terepen a munka. Magától értetődő, hogy a kutatás rendelkezésére állt aránylag nagy kiterjedésű, kereken 67x23 m

2

~nyi felületen, ilyen rövid idő alatt az ásatás nem tisztázhatott minden vitatott kérdést. Számos probléma megoldása a következő évek ásatásaira maradt. A műemlékvédelmi tervezés feladatainak könnyítése szempontjából is indokoltnak látszott azonban, hogy az 1961. évi ásatásoknak az épület történetét és rendeltetését az eddigieknél talán valamivel jobban megvilágító eredményeit még a kutatások végleges lezárása előtt közzétegyük. Az 1961. évi ásatás a Basilica déli, keleti és északi sávjára terjedt ki. Mindhárom munkahelyen az ásatás három főszempontot követett: 1. A terület régészeti periódusainak tisztázása. 2. Az egyes periódusokhoz tartozó települési szintek körülhatárolása. 3. Az így nyert régészeti adatok alapján a terület és a Basilica néven ismert középület történetének, eredeti vagy állandó rendeltetésének megvilágítása. Az első két feladat, szorosabb értelemben véve a régészeti kutatómunka, természetesen csak elméletben választható szét ilyen élesen egymástól, mint a telepásatás vertikális és horizontális problémaköre. A gyakorlati munkában a perióduskutatás legfeljebb az első munkaütemet jelenti, különben elválaszthatatlan az egyes korszakokba osztható településmaradványok feltárásától. Ebben a tágabb értelemben véve sorolhatjuk 1961-es régészeti kutatásaink egészét a perióduskutatás fogalmi körébe. Az ásatások során a Basilica déli sávjában kijelölt felületek függőleges sztratigráfiáját tanulmányoztuk. Természetesen ezzel egyidőben igyekeztünk meghatározni a települési szinteket. Megvizsgáltuk azt a kérdést is, hogy a múlt század folyamán feltárt kőfalakhoz mely járó-, illetve padlószintek kapcsolódnak. E vizsgálódások fontosabb eredményeit az alábbiakban összegezzük. Az 1. számú kutatóárkot a Basilica 1. és 2. számú helyiségeit (4. kép) elválasztó falra (h) merőlegesen húztuk, az árok nyugati oldalával a küszöbkövek mögött megmaradt kőlapos padló (nívó: 104,94 m tszf.) szegélyét érintve.

17 A 8 m hosszú árok déli felében, közvetlenül a 4—5 cm vastag humuszos gyepszőnyeg alatt, 20—25 cm vastagságban elplanírozott épülettörmeléket, köztük néhány tegula- és imbrextöredéket találtunk.

18 Átvágása után, 104,63 m tszf. szinten, agyagpadló jelentkezett, amit letisztítva meghagytunk. Átvágására az árok északi felében került csak sor, ahol a következő rétegződést figyeltük meg (5. kép): 1. Vékony gyepszőnyeg, amely az árok déli végétől mérve 4—5 m között közel 20 cm vastag humuszos porhanyós betöltésben folytatódott, különben a szokásos 4—5 cm vastagságban húzódott a felületen. A jel17 Az abszolút szintek bemérését az általunk megadott pontokon Schauschek János végezte el. Az alapszintet az aquincumi állomásépület hátsó falában elhelyezett tárcsa (107,30 m tszf.) szolgáltatta. 18 A relatív szinteket a kőlapos padló maradványával néhány cm ingadozástól eltekintve azonos szinten húzódó gyepszőnyeg felszínétől mértük. 13