Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Perióduskutatások az aquincumi polgárváros területén 9-54

3. kép. A Basilica Torma Károly által feltárt részeinek összesítő alaprajza. 1:100 Übersichtsplan der von Károly Torma freigelegten Teile der Basilica. 1:100 zett vastagabb betöltés valószínűleg a korábbi, Torma-féle ásatások egyik kásásának maradványa. A küszöbkő mögött a kőpadló 8—9 cm vastag kőlapjai lesüppedve alig 1 cm-rel emelkedtek ki a gyepszőnyeg szintjéből. 2. Az utóbbi alatt, az említett kásástól eltekintve, kevés épülettörmelékkel kevert 24—25 cm vastag és aránylag laza szürke betöltés következett. 3. A betöltés alján kemény agyagos földpadló húzódott (104,60 m, illetve 104,62 m tszf.). E korábbi padló dél felé egy NY-K-i irányú kiszedett agyagba rakott kőfal (f) törmelékéig, északon pedig az 1. és 2. számú helyiségek válaszfaláig (h) terjedt. 4. Az agyagos padló átvágása után a falalapokkal csak helyenként és felső részében bolygatott igen kemény zsíros, sötétszürke réteg következett 60—70 cm vastagságban. E réteg felső részére alapozott falak alapozási mélységei: (h), 104,20 m tszf. ; (f), 104,31 m tszf. 5. Legalsó rétegként a nyers, sárga agyagot 103,74 m tszf. szinten kaptuk meg. A két alsó rétegben (4—5. szám) beásás, elszíneződés nem mutatkozott és apró leletanyag sem került elő. Már az első kutatóárok három fontos tanulsággal szolgált. Kitűnt, hogy: 1. A Basilica déli részén a kőépület fennállása idején két építési periódus választható szét. 2. Az első periódusban az 1. számú helyiség legalább kétosztású volt, és csak a második periódusban alakult ki a jelenleg számon tartott belső egységes tér. 3. Az 1. és 2. számú helyiségek válaszfala (h) még az I. periódusban épült. Fennállott azonban a II. periódus időtartama alatt is. Ezzel szemben az (f)-jelzésű falat a II. periódus indulása idején elbontották. További megfigyelésekre nyújtott alkalmat az 1. számú helyiség déli végében, a beugró pillérek érintésével meghúzott NY-K-i irányú 2. számú kutatóárok. Az árokfelület 50 cm-ig az 1. árok északi felével azonos rétegződést mutatott ; a mélyebb szintek sztratigráfiája viszont eltérően alakult (6. kép). 1—2. A szokásos vékony gyepszőnyeg alatt NY felé kissé vastagodó (32—40 cm) szürke, kevert réteg húzódott. 3. Kelet felé 1—2 cm-rel emelkedő agyagpadló. Felső szintje: 104,53 m és 104,55m tszf. Az agyagpadló az árok keleti részében 15—16 cm, míg a nyugati felében átlagosan 10 cm vastag volt. 4. Alatta elteregetett aprószemű szürke kavicsokból álló réteg, mely az árok keleti végében valamivel ugyancsak vastagabb volt. 5. Átlagban 2 cm vastag kemény földréteg. 6. 2—3 cm vastag sárgás, folyami kavics-sáv. 7. Az 1. számú árokból már ismert tömött, sötétszürke zsíros réteg, átlagosan 30 cm vastagságban. Tehát vékonyabb ez a réteg, mint az 1. árok14