Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Perióduskutatások az aquincumi polgárváros területén 9-54

NAGY TIBOR PERIODUSKUTATÄSOK AZ AQUINCUMI POLGÁRVÁROS TERÜLETEN* ... nostrum autem otium negotii inopia (Cicero, de off J 1961-ben napirendre került az aquincumi polgárváros feltárt keleti sávjának, a Szentendrei út—Keled utca—Gázgyári út—Záhony utca közötti területnek végleges rendezése és ezzel együtt a rommező korszerű műemléki helyreállítása. Minden illetékes szakember egyetértett abban, hogy a korábbi ad hoc-szerű és sokszor szeszélyes megoldásokat a rommező egészére kiterjedő egységes szempontú rendezésnek szükséges felváltania, amelynek megvalósításához az első lépést a feltárt épületmaradványok jelenlegi állagának rögzítése és ennek alapján a rommezőről elkészülő programterv jelentené. Az utóbbi keretében jelölhető azután majd ki, hogy a polgárváros mely épületeinél kerülhet sor esetleg teljes vagy részleges rekonstrukcióra, illetve hol elégedhetünk meg a fennmaradt épületmaradványok egyszerű konzerválásával. Már az első tájékozódó jellegű felmérésnél kitűnt azonban, hogy a terület műemléki rendezését megelőzően, annak sine qua non-jaként, a régészeti problémák hosszú sorát szükséges tisztázni. Néhány fontosabbat csupán összefoglalóan említenénk fel ezek közül. Ismeretes, hogy a polgárváros feltárt részeit, a múzeumépület és az Elektromos Centrale mögötti sávok kivételével, még a múlt század 80—90-es éveiben ásták ki. Az akkor feltárt felületek nagyságát tekintve (1. kép) túlzás nélkül állítható, hogy a polgárváros első ásató generációja, Torma Károly, Hampel József és Kuzsinszky Bálint óriási munkát végzett. Az említett kutatók alig két évtized leforgása alatt, sokszor igen nehéz körülmények között (gondoljunk csak azokra az akadályokra, amelyek 1885-ben és 1886-ban az ásatások átmeneti beszüntetéséhez vezettek), feltárták a kezdetben még legióstábor és canabae maradványának tartott polgárváros központi területének talán legjelentősebb részeit. A végleges régészeti-műemléki helyreállítás szemszögéből nézve azonban az akkori feltárások hiányosságai, melyek igaz, hogy jórészben a régészettudomány századvégi fejlettségéből adódtak, szinte lépten-nyomon kiütköztek. Torma, Hampel és Kuzsinszky akiket joggal nevezhetünk hazánkban a római kori telepásatás úttörőinek, az épületeknek általában csak a legfelső rétegekben található maradványait, más szóval az épületek legkésőbbi periódusainak anyagát ásták ki. Az ásatókat az előkerült emlékanyagból elsősorban a feliratos kövek, szobrok, díszesebb építészeti tagozatok, és legfeljebb még az edény- és téglabélyegek érdekelték, de ezek is csak mint az akkor eléggé divatos, statikus felfogású kultúrtörténet dokumentumai. A nem feliratos apró lelettárgyakat, de épp így pl. az egyesével előkerült római érmeket, nem tekintették történeti szempontból hasznosítható forrásanyagnak, s ezért legtöbbször az apró tárgyi emlékanyag előkerülésének helyét sem rögzítették pontosabban.

1 Az első ásató generációnak ez a föntebb vázolt magatartása annál inkább sajnálatosnak mondható, minthogy az általuk közölt anyagból következtetve majd mindegyik a késő-római időkben még használt épületnél átvágtak vagy legalábbis érintettek korábbi, II. századi szinteket anélkül, hogy erre felfigyeltek volna. A modern telepásatás legfontosabb tennivalóit, az egyes járó-, illetve padlószintek és az ezekhez tartozó apró leletanyag rögzítését persze igazságtalan lenne a múlt század végi ásatóktól számonkérni. Tény azonban, hogy a finom sztratigrafiai módszerek alkalmazásának hiányában a polgárváros első ásatói nem juthattak abba a helyzetbe, hogy településtörténeti kérdéseket konkréten, egy-egy épületre vonatkoztatva felvessenek, még kevésbé, hogy ilyen kérdésekre kielégítő választ adjanak. A régebbi feltárások * Rövidített szövege előadás formájában elhangzott a Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat Régészeti Szakosztályának 1962. február 20-án tartott felolvasó ülésén. 1 Az apró leletek akkori megítélésére álljon itt Torma Károly és Kuzsinszky Bálint munkáiból egy-egy idézet. Torma K. : Amphitheatri Aquincensis pars septentrionalis. Budapestini, 1881. 88: „A lelt tárgyak fekvésének mélységét szükség fölöttinek tartottam minden egyes darabnál kimutatni, elég lévén annyit tudnunk, hogy cives sunt Romani- • •" — Kuzsinszky B. : Bud. Rég. I (1889) 153: „(az apró leletek) leihelye, mondhatni közönyös. Azért feleslegesnek is tartom azt mindegyiknél külön-külön kiemelni." (Nem is említi egynél sem !) 9