Budapest Régiségei 21. (1964)
TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Perióduskutatások az aquincumi polgárváros területén 9-54
hiányosságai következtében ily módon majd minden épületnél tisztázatlan maradt az egyes periódusok szétválasztása és a periódusok pontosabb időbeli körülhatárolása. Az épületek belső alaprajzi elrendezése is nem egy esetben ezért homályos, zavaros. Számos alaprajzi felvétel emiatt a végleges rendezés alapdokumentációjának nem fogadható el. De a fentieken kívül más tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy az épületek jó része jelenlegi állagában alkalmatlan részletekbe menő műemléki terv készítésére. Ilyen pl. a kiásott falmaradványok elégtelen konzerválása. A feltáráskor készült felvételek alapján majd minden épületnél világosan látható, hogy az eredeti falkoronák ma már alig egy-két helyen találhatók csak meg. Egyes falszakaszok ezen túlmenőleg egészen a mai járószintig lepusztultak, sőt helyenként el is tűntek. A legtöbb épületben az eredeti, többnyire későrómai padlószintek sem láthatók már, és tisztázásuk csak újabb kutatásokkal végezhető el. A még szaporítható nehézségek, hiányosságok és problémák a jelen feladatai között megkövetelték, hogy a régebbi ásatásokból előkerült épületeknél, a műemléki helyreállítást megelőzően, újabb hitelesítő ásatások, illetve az egyes épületek történetét tisztázó perióduskutatás induljon meg. 2 A feladatokból kirajzolódó nagyobb program megvalósítása, reális elképzelés szerint, természetesen csak szakaszokban történhet meg, éspedig e feladatokra ráfordítható munkaerő-kapacitástól függően. Első ütemként azoknak a középületeknek megvizsgálása kívánkozott, melyeknél a régebbi ásatások aránylag a legtöbb problémát hagyták nyitva. Az utóbbiak sorába került az irodalomban basilica néven számon tartott nagy középület, amelyre a hitelesítő ásatások megindulásakor választásunk esett. A Basilica területén, mint ismeretes, Torma Károly végzett elsőnek ásatásokat még 1884-ben. Torma a következő évben már felhagyott aquincumi kutatásaival, s bár 1888-ig névlegesen az ásatások vezetője maradt, a feltárások irányítását 1887-től kezdve Kuzsinszky Bálint végezte. Torma Károly, aki kora tudományos színvonalán publikálta az általa feltárt polgárvárosi amphitheatrum északi felét 3 és a többi polgárvárosi ásatásaiból is közzétette legalább a feliratos emlékeket, az edény- meg téglabélyekeket, a tégla- meg falkarcolatokat (graffiti) és a mécsek fenékbélyegeit, 4 a i?a.«7/ca-ásatás anyagából sajnos semmit sem ismertetett. Az ásatást követő években Kuzsinszky adta meg a Basilica épületének sommás leírását az akkor meglevő épületmaradványok alapján. 5 Ez a rövidre fogott, leíró jellegű összefoglalás az épület történetére vonatkozóan vajmi keveset nyújt. Érdeme viszont, hogy pár évvel az ásatások után lerögzítette az előkerült építészeti tagozatok egy részének helyét és fenntartási állapotát, valamint az épületmaradvány néhány olyan részletét, amely ma már a helyszínen sem tanulmányozható. Kuzsinszkynak az ásatási anyagból sikerült továbbá két életnagyságú szobortöredéket azonosítania, melyek a Basilica északi részének igazi rendeltetését illetően még fontosak lehetnek. Az egyik márványból faragott császárfej, az épület északi végében feltárt nagyobb kőbázis közelében került elő (48—50. kép). 6 A császárportré helyes keltezését eddig zavarta, hogy a fej fölfelé irányuló tekintetét sokáig a IV. századi szobrászat egyik jellemző stílusjegyének tartották. 7 Az égre emelt tekintet azonban már az i. sz. I. századi udvari művészet körében az elhunyt uralkodók megistenülésének (apotheosis) egyik kifejezési eszközévé vált. 8 Az élő császárok portréin a II. században, Marcus Aurelius és Lucius Verus idejében tűnik fel, 9 utánuk pedig nyomon követhető a III. századi császárfejek hosszú során. 9a A nem korhatározó szemkiképzés helyett szoborfejünknél elsősorban az arc kontúrjainak lágy, elmosódott voltára figyelhetünk fel, amely a szakállkezeléssel együtt az Antoninusok utáni, de Gallienus uralkodása előtti időszaknak, tehát lényegében a III. század második harmadának stílusjegyeit viseli magán. 10 A portré közelebbi ikonográfiái meghatározását más alkalommal, külön tanulmányban fejtenénk ki. A Basilica területén előkerült másik szobortöredéket az irodalom nyomán csak említhetem. 11 8 cm hosszú bronz ujj töredéke ez, amely méreteit tekintve a nagy közfürdő és a piactér (macellum) között elő2 A régebbi ásatások hitelesítésének öncélú igénye felmerült még Kuzsinszky idejében, majd a második világháború után ; elvégzésére azonban nem került sor. Vö. Nagy L. : Bud. Rég. XII (1937) 261—262. — Szilágyi J. : Bud. Rég. XV (1950) 318., 45b jegyzet. 3 L. 1. jegyzet i. m. 4 Torma K. : Római cserépedények és karczolatok. Arch. Ért. 2 (1882) 217—230. — Arch. Ért. 3 (1883) 3—12, 22—61. 5 Kuzsinszky B. : Bud. Rég. II (1889) 111—114. — L. még: IV (1892) 92. 6 Bud. Rég. II (1889) 142—143. 7 Legutóbb : Nagy L. : Budapest Története I 2 . Budapest, 1942. 607. 8 L'Orange, H. P. : Apotheosis in Ancient Portraiture. Inst. f. sammenl. Kulturforsk. 44. Oslo, 1947. 49 sk. 9 Wegner, M. : Die Herrscherbildnisse in antoninischer Zeit. Berlin, 1939. 67 sk. Arch. Anz. 1942. 380., 47—48. kép. 9a Felletti Maj, B. M.: Iconografia romána imperiale. Roma (1958), passim. 10 A fejet Alföldi András a III. század első felére keltezte: 25 Jahre BRGK 1930. 43. — Később Kuzsinszky is III. századinak tartotta: Aquincum, Ausgrabungen und Funde. Budapest, 1934. 97. 11 Kuzsinszky B. : Bud. Rég. II (1889) 128. 10
