Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Alföldy Géza: Aquincum vallási életének története 47-69

takozása az alsó néprétegek köréből indult el, de a II—

III. század fordulójára már az egész társadalmat áthatotta. Ezzel a fejlődési iránnyal szemben azonban észrevehető egy másik tendencia is. Azokról a hivatalos kultuszirányzatokról van szó, amelyek a római államvallás mesterséges újjáélesztésén, valamint a hely istenségének tiszteletén, illetőleg a császárkultusz konkrét formáin keresztül egyre inkább az uralkodó alakja köré összpontosultak. Ennek a törekvésnek is megvolt a maga társadalmi talaja, különben ki sem bontakozott volna, és nem ért volna el eredményeket. Az előzővel szemben azonban nem az alsó néprétegek körében született, hanem felülről indult ki, és hivatalosan terjesztették. Bizonyos sikereket el is ért, de nem hatotta át a társadalmat, és messze volt attól, hogy pótolja mindazt, amit az élő magánvallásosság tudott adni az embereknek. Mentől lejjebb haladunk a társadalmi ranglétrán, annál kevésbé fogta meg az embereket. Társadalom- és vallástörténeti jelentőségét azonban ez nem csökkenti, és a későbbi fejlődés során ez csak növekedett. A személyes megváltás vágya, valamint az ennek megfelelő kultusz és istenfogalom keresése egyfelől, illetőleg a császárkultusz másfelől, helyesebben a kettő kölcsönhatása vetette meg az alapját a következő idők fejlődésének, és ezen keresztül beláthatatlan jelentőségű volt az egész későrómai világ szellemi életének alakulására. Nem sajátosan aquincumi és nem is pannóniai tünetek voltak ezek, hanem egyetemes jelentőségűek, és okaikat is a római birodalom egyetemes történetében kell keresnünk. A vallással szembeni magatartás és a vallási világkép megváltozása a római birodalom válságának és hanyatlásának, a rabszolgatartó társadalom bomlásának problémájára megy vissza. A változás jelei az impérium vallási viszonyaiban már a II. század első felétől kezdve tapasztalhatók, amint a rabszolgatartó társadalom krízisének kezdete is.

112 A császárkultusz előtérbenyomulása konkréten Septimius Severus monarchiájának jellegéből származik, amely az első határozott lépés volt a dominátus felé vezető úton. Viszont ennek a változásnak is megvoltak a maga előzményei, elsősorban a Antoninusok késői korában,

113 és végső soron ez is az előző kérdésre megy vissza: az uralkodói hatalom megnövekedése ós ennek ideológiai érvényesítése megint csak a római társadalom kibontakozó válságának velejárója, részint mint a principátus kezdődő bomlásának tünete, részint mint a nyílt politikai krízis elkerülésének egyedül járható útja. Semmiképpen sem lehet feladatunk, hogy ezt a számtalanszor megvitatott és a modern kutatás által új megvilágításba helyezett kérdést —• ahogy Kornemann jellemezte: a problémák problémáját — itt a maga általánosságában elemezni próbáljuk. Nem lehet célunk még a nagy válság pannóniai vonatkozású kérdéseinek behatóbb vizsgálata sem, amelyek átfogó kidolgozását legújabban kezdte meg a kutatás.

114 A feladat, amely itt felmerülhet, az aquincumi vallási viszonyok alakulásában mutatkozó sajátos vonások megrajzolása. Aquincumban és általában egész Pannóniában a vallási élet átformálódása viszonylag későn kezdődött meg; Aquincumban csak a II. század 60-as éveitől követhető nyomon. Ez pontosan megfelel a legújabb kutatás felismerésének, miszerint az általános válság ós átalakulás Pannóniában mint a romanizáció ütemében elmaradt provinciában később állt be, mint Itáliában és a római birodalom nyugati tartományaiban.

115 A markomann háborúk után viszont itt egészen feltűnő a változás ereje és gyorsasága. Septimius Severus korában Aquincum vallási fejlődése már ugyanott tart, ahol a többi területé. Ez a gyors változás a markomann háborúkkal indokolható, amelyek a provincia életében gyökeres megrázkódtatást okoztak. A súlyos bizonytalanság, amely ebben a másfél évtizedben Pannónia életét jellemezte, a vallásban való kiút és megnyugvás igényének gyors elterjedését vonta maga után. így volt ez Aquincumban is, ahol a hábonik szintén sok szenvedést okoztak. A fejlődést a háborúk befejeződése után meggyorsította az a körülmény, hogy a megritkult lakosság sorainak feltöltésére a tartomány városaiba új elemeket telepítettek be, elsősorban orientálisokat, akik hazai kultuszaikat buzgón terjesztették. A Mithras-vallás szerepének nagy megnövekedésében közvetlenül ezek játszották a legfontosabb szerepet. A Septimius Severus korában épült aquincumi polgárvárosi mithraeumok donátorai orientális eredetű decuriok voltak.

116 Septimius Severus kora Pannónia és Aquincum életében a császárkultuszban összpontosuló hivatalos kultuszok tekintetében is igen jelentős volt. Septimius Severus a dunai, elsősorban a pannóniai légióknak köszönhette trónját, és ezt a támogatást meg is hálálta. Aquincum is ennek 59