Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Alföldy Géza: Aquincum vallási életének története 47-69

fejében kapott 194-ben colonia-rangot. Az általános fejlődési irányon túl a császárnak ez a magatartása vonta maga után a hely istenségének fokozott tiszteletét. Másrészt a provincia, illetőleg azon belül elsősorban a hadsereg és az uralkodó között fennálló jó viszony lehetővé tette, hogy a császárkultusz ós a hozzá kapcsolódó római hagyomány propagandája itt sikeresebb legyen. Caracalla alatt a fejlődés mind a magánvallásosság, mind a hivatalos kultuszok tekintetében észrevehetően folytatódott. Elagabal elhamarkodott kísérlete, a hemesai napisten főistenné ós államvallássá tétele itt — úgy látszik — nem gyakorolt különösebb hatást. Severus Alexander népszerűtlen uralma idején a császárkultusz további propagálása lehetett jelentős, ennek alapjában véve külsőséges természetére azonban rendkívül jellemző, hogy Pannóniában szinte kizárólag a kiváltságos helyzetet élvező szír telepesek és katonák körében talált nagyobb visszhangra.

117 A provincia ideológiai ellenállása ezzel szemben a hely és a hadsereg isteni mivoltának hangsúlyozásában mutatkozott meg: Hercules Illyricus stb. tiszteletében éppen az elégedetlen dunai hadsereg növekvő öntudata jutott kifejezésre.

118 III Severus Alexander meggyilkolásával és az első illyricumi származású katonacsászár, Maximinus Thrax trónraléptével a római birodalom életében új korszak kezdődött meg,

119 amely a század közepén mindent elnyeléssel fenyegető válság leküzdésén ós az illír katonacsászárok uralmán keresztül a diocletianusi tetrarchia gazdasági, társadalmi, politikai és katonai stabilizációjához vezetett. Ennek a kornak a vallási fejlődése számos vonatkozásban tisztázatlan, elsősorban azért, mert a feliratos emlékanyag a III. század közepétől az egész római birodalomban rendkívül megritkul. A fogadalmi oltárok száma Aquincumban is feltűnően visszaesik, összesen nem egészen ötvenre tehető. Ennek a jelenségnek gazdasági oka kétségtelen: a súlyos gazdasági krízis következtében a feliratállítás költséges kultuszformája nem volt gyakorolható.

120 A feliratos emlékek, amelyek ezekből az évtizedekből származnak, jelentős részben a hadsereg tisztikarának tagjaitól, valamint a katonai vezetéstől Gallienus korában végleg elválasztott legfelső polgári kormányzás képviselőitől származnak. Ezek vallásossága teljesen azonos jellegű volt. Középpontjában az oltárok tanúsága szerint a római államvallás hagyománya állt, így Juppiter Optimus Maxim us, továbbá Mars, Fortuna, Victoria, Hercules tisztelete

121 (16. kép). A régi római hagyomány szerepe különösen világosan látszik egy fogadalmi feliratból, amelyet Aquincumban az egyik ellencsászár leverése alkalmával az ősi, a császárkorban majdnem teljesen visszaszorult Mars Gradivus tiszteletére állítottak.

122 E hagyomány ápolása változatlanul a hivatalos kultusz körébe tartozott, és ebben a korszakban teljességgel a császárkultusz keretét szolgáltatta. Az említett istenek oltárait rendszerint az uralkodók salusáért állították. Amellett olyan istenségek, mint Fortuna redux, Hercules Augustus vagy főleg Hercules Augustorum a tetrarchia korában jellegzetesen tisztelet körébe tartoztak. Az uralkodó istensége azonban önálló tiszteletben is részesülhetett.

123 A hely istenségének azonban elsősorban a Genius loci alakjában való formális tisztelete a római államvallás hagyományához hasonlóan szintén teljességgel a császárkultuszhoz kapcsolódott.

124 Megvan azonban ebben a korszakban a magánvallásosság megnyilvánulásának nem egy nyoma Egyik tünete ennek, mint korábban is, a hazai istenek tisztelete

125 (17. kép). Másrészt, legalábbis egy adatunk van rá, ezekben az időkben, közelebbről a III. század közepén a bennszülött eredetű kultuszok is benyomultak a főtisztek vallásosságába. Az egyik aquincumi legióparancsnok Bona dea, Pantheus, Diana és a Silvanae tiszteletére állított oltárt.

120 Az Aquincumban bennszülött anyaistennőt fedő Bona dea és hasonló természetű társnői, elsősorban éppen a Silvanae körében Pantheus nem más, mint az átfogó jelentőségű istenséggé nőtt Silvanus,

127 akinek mint termékenységistennek a hatásköre Pannóniában régebben is kiterjedt az itt Bona dea által megjelenített asszonyi létszférára.

128 Pusztán kedvezőtlen véletlen lehet, hogy a legfelső tartományi vezetőróteg képviselőitől ebből a korból egyetlen Mithras-felirat sem maradt ránk Aquincumban. Az a Flavius Aper azonban, aki Aquincumban mint helytartó Gallienus korában hazai isteneinek állított oltárt, Poetovióban mint a dáciai légiók parancsnoka, mithraeumot építtetett.

129 riO