Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Alföldy Géza: Aquincum vallási életének története 47-69

A személyes vallási igények, az istenekkel való közvetlen kapcsolat és az istenektől várt megváltás vágya legtisztábban a keleti kultuszok elterjedésében jutott kifejezésre, amely ennek a korszaknak mindenfelé egyik legfontosabb vallástörténeti jelensége.

103 E kultuszok is leginkább az alsó néprétegek körében voltak népszerűek, sőt, terjedésüket elsősorban ezeknek köszönhették. Hivatalos jellege ezeknek a kultuszoknak kevésbé volt, és ha ez mégis fennállt, mint Aquincumban Sarapis, másutt Juppiter Dolichenus, vagy később mindenfelé Mithras-Sol esetében, ez abból adódott, hogy fokozatosan magukkal ragadták a társadalom magasabb rétegeit is, föl egészen a császári trónig. E kultuszok nem egyforma erővel terjedtek el Aquincumban. A kisázsiai, szír és egyiptomi istenek tisztelete kétségtelenül jelentős szerepet játszott a város vallásos életében, de mégsem olyat, mint Mithras vallása. Ez az utóbbi gazdag teológiai tartalmával, magas erkölcsi követelményeivel és eszményeivel, valamint vonzó és színes liturgiájával a legnagyobb fokon volt alkalmas arra, hogy betöltse a vallásban megnyugvást kereső emberek megváltás és istenélmény utáni vágyakozását. Aquincumban ez a kultusz a Severusok korában olyan jelentőségre emelkedett, hogy áthatotta a legfelső provinciális arisztokrácia vallásos életét is.

1(M A vallási viszonyok átalakulásának további tünete néhány olyan görög—római kultusz újjáéledése, amely korábban nem játszott jelentős szerepet. A gyógyító istenektől azt remélték, hogy a földi bajokon segítenek. A halálistenek, Nemesis és az alvilági istenpár tisztelete a túlvilági élet problémájának előtérbekerülése folytán lendült föl. Ebben az összefüggésben kell még egyszer utalnunk a legfelső vezetőréteg ,,hazai istenei" -nek tiszteletére is, amely szintén a személyes vallási igények jelentőségét tükrözi vissza. A különböző jellegi! és jelentőségű kultuszokból a kor vallásos életének még egy jellemző vonása kirajzolódik. A korábbi időkkel szemben több olyan felirat maradt fenn ebből az időből, amelyet egyszerre több istennek állítottak.

105 Emellett valamely isten neve után nemegyszer ,,az összes isteneknek és istennőknek" vagy ,,a többi isteneknek és istennőknek" szóló ajánlást olvashatjuk.

106 Ez azt jelenti, hogy egy-egy istenséget a kor embere már nem érzett alkalmasnak problémái megoldására, hanem egyszerre több, sőt az összes isten segítségül hívását tartotta szükségesnek; jellemző módon elsősorban az államistenek mellett. Ennek a bizonytalanságnak később az lett az eredménye, hogy a különböző istenek a szinkretisztikus—henotheisztikus fejlődés litján egyre kevésbé különböztek egymástól, és lassan valósággal egy alakká olvadtak össze.

107 Ennek az egyetemes fejlődésnek a csírái Aquincumban már a Severusok korában világosan látszanak, Juppiter és Neptunus között a különbség már ebben az időben bizonyos fokig elmosódott,

108 sőt, két olyan keleti isten között is, mint a dolichei és heliopolisi Juppiter.

109 Nem tettek éles különbséget Juppiter és Liber pater között sem.

110 Itt újra ugyanarról a jelenségről van szó, amelyet az előbbiekben is többször megfigyeltünk. Az emberek a vallásban kerestek kiutat és megoldást, az istenektől várták a segítséget. Az istenekről alkotott elképzeléseik pedig aszerint változtak, ahogy ezek a növekvő igényeket ki tudták elégíteni. Ha megkíséreljük közös nevezőre hozni mindezeket a tényezőket, nem nehéz észrevenni, hogy Aquincum vallásos életében a markomann háborúk után két alapvető törekvés bontakozott ki. Az egész társadalomban, de főleg az alsó rétegeknél világosan látszanak a körvonalai egy olyan fejlődésnek, amely a markomann háborúk előtti időkben majdnem teljesen ismeretlen volt, legfeljebb a II. század közepén mutatkoztak szórványos jelei. A földi élet problémái rendkívül kiéleződtek, s az emberek nem önmaguktól várták ezek megoldását, hanem az istenektől. Az evilági lét kérdéseinek fölébe emelkedett a halál és a túlvilági élet problémája, miután a nehézségekből a kiutat csak az istenek segítségével tudták elképzelni.

111 A segítség-remélés alapja azonban a személyes kapcsolat az istenekkel, akik a reményt, a biztonságot, a megváltást adhatták. Hogy elsőnek fölvetett kérdésünkre visszatérjünk: e személyes kapcsolat keresésének egyik, mindenesetre régi nyomokon haladó útja volt az oltárállítással járó votum, amelynek gyakorlása éppen azért terjedt el rendkívüli mértékben, mert bizonyos fokú biztonságot eredményezett az istenekkel való kapcsolat keresésében. Ezeknek a transzcendentális igényeknek a kielégítésére viszont a régi római államistenek nem voltak alkalmasak, ezért az emberek a legkülönbözőbb kultuszokban kerestek választ a legalapvetőbb kérdésekre, sőt, egyszerre több kultuszban is, amelyek egyre közelebb kerültek egymáshoz. Ez a vallási keresés volt a legfőbb jellegzetessége a tárgyalt kornak. KiboniiH