Budapest Régiségei 20. (1963)
KÖNYVISMERTETÉSEK - Szilágyi János: Studien zu Aufängen des europäischen Städtewesens. Vorträge und Forschungen IV. Lindau, Konstanz, 1958. 571-572
Studien zu den Anfängen des europäischen Städtewesens Vorträge und Forschungen IV. Lindau, Konstanz 1958, 553 old. A konstanzi (Bodeni tó környék kutató) történeti intézet kiadásában, T. Mayer szerkesztésében jelentek meg az 1955-ben ós 1956-ban, két szakaszban (Konstanzban) tartott konferencián elhangzott előadások ós viták szövegei. A kiadás költségeit jelentős részben a dél-német rádió hozzájárulásából fedezték. Egyébként a svájci egyetemi városka érdeme, hogy a németség és az olasz nép határterületén feküdve hivatottnak érzi magát a központi fontosságú történeti kérdéscsoport kutatásának előbbre vitelére. A 16 hozzászólás a római kortól a középkorig menően felöleli az európai városok kialakulásának problémáit. A szerkesztő bevezető sorai után F. VittingJioff nyitja meg a tanulmányok sorát ,,A későantik város alkotmányához" címen, sajnálatosan a régészeti emlékanyag rendszeres tekintetbevétele nélkül. Lényegileg az un. kontinuitás kérdéseit vizsgálja, a későókori város némely (jogi) alaki elvének és bizonyos szerkezeti elemének átvételét a koraközépkori városok által. Ez azért is időszerű, mert Liebenam alapvető forrásanyag-gyűjtése (Städteverwaltung im röm. Kaiserreich, 1900) óta már hat évtizede nem történt jelentősebb előrehaladás a német tudomány vonalán ebben az irányban. A civitas a kósőrómai korban minden város gyűjtőneve, a provinciákon belül a legalacsonyabb rétegnek politikai egysége (17. old.). A régiók közigazgatási egységek, kerületek, város-központ nélkül (18. old.). Tévedés, hogy a későantik vicus elsősorban kereskedői telep lett volna. A római császárkor végére a községek csaknem teljesen állami közigazgatási kerületekké fokozódtak le (31. old.). A püspökök befolyása a városok igazgatására a bíráskodás ós a gazdasági erő révén fejlődött ki és vezetett el a középkori város feletti uralomhoz. A következő tanulmányban E. Klebel az isztriai félsziget városainak eredetét fejtegeti. Térkép szemlélteti (44. old.) a római korban a nyolc püspöki város elhelyezkedését. AVI. században új városok pannóniai menekültek letelepüléséből keletkeztek (61. old.). I. sz. 610 után a szlávok betörései ellen épültek itt castellumok, amelyek szintén városokká fejlődtek a püspöki városokkal együtt (62. old.). Ezután H. Petrihovits a rajnai és Duna menti (római kori) városok továbbélését tárgyalja. Egyes épületeket a középkor is használt, bár a rendeltetés változott. Különösen gyakori a kontinuitás régészeti bizonyítottsága templomok eseteiben (66. old.). Egyébként a régészeti módszerek még nem érettek meg arra, hogy a koraközépkori átmeneteket kielemezzék a római kori városok emlékhagyatékában. Ebben a tekintetben még mindig nagyobb szerep vár az irodalmi forrásokra támaszkodó történeti módszerre. Számunkra érdekesebb konkrétum, hogy Kölnben az antik városfalon kívül létesült egy ipari előtelep (miként az aquincumi polgárváros keleti szomszédságában), és ugyanitt alakult ki később a középkor kereskedőtelepe (76. old.). Majd H. Klein Salzburg (Iuvavum) legkétségtelenebb folytonosságát taglalja. Itt a települtség az újabb kőkortól a késővaskorig megszakítás nélkül állott fenn. I. e. 14-ben az ősi kelta oppidumot, telepet a magaslatról az egyik völgybe, a római hódítók biztonságának szempontjából telepíthették át (ilyesmit a gellérthegyi eraviscus falunál is feltételeztek, be nem igazoltan). Noricum tartomány Duna menti részeiből a rómaias népességet Odoakar hívta vissza 488-ban. E. Klebel másik cikke Regensburg kezdeteiről szól. Óvárosa félig a római kori tábor rommezejébe épül bele (ugyanígy történt ez Óbuda esetében is), illetőleg annak rétegébe. Antik neve eredetileg: Regino, az elterjedtebb Castra Regina csak humanista rekonstrukció. A középkori forrásokban az elnevezés tovább torzult: Ratisbona, Radosbona (gondoljunk Bonfinius koholmányára, hogy Aquincum helyén Sicambria állott volna). Igen tanulságos az egyik római kori kőtáblán (87. old.) feljegyzett tisztség létezése; az aedilis territorii contrarii az erődített tábor körüli terület rendbentartását, ill. beépítését ellenőrző hivatalnok lehetett (Aquincumban is a tábor és a canabae, 571