Budapest Régiségei 20. (1963)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Szilágyi János: Studien zu Aufängen des europäischen Städtewesens. Vorträge und Forschungen IV. Lindau, Konstanz, 1958. 571-572

a hozzátartozók telepe közötti területsáv szabályozott, 500 láb, vagyis mintegy 150 m széles holtzóna lehetett, a canabae pedig 1000 láb szélességig épülhetett ki idők folyamán). Bajorországban több középkori város hármas felosztást mutat: pagus regis (dueis), pagus cleri, pontifiais, ill. pagus mercatorum (96—97. old.), vagyis fejedelmi, püspöki és kereskedői negyedre oszlott. Regensburg olykor külön utakon kereste érdekeit, pl. Aba Sámuel magyar királyt, 1044. évi feljegyzés szerint, regensburgi kereskedők árulásszerűen értesítették a német sereg mozdulatairól (98. old.). H. Amman Spanyolország és Nyugat-Franciaország középkori városainak elemzését nyújtja. Itt is a római kori civitasok váltak legtöbb esetben a középkori városok gyökereivé, védettségükkel és püspöki székhely-szerepükkel. A Rajnától keletre a burgum-hagyomány (hagyományos vár-jelleg) kevésbé indított a középkor során város kialakulására, hanem legtöbb esetben inkább a császári vásárhely kiváltsága. H. Büttner a Loire és Rhône vidék, ill. Franciaország középkori városainak problémáiról értekezik. A III. századi germán inváziók hatására a civitasok kisebb, erősebben védett területekre szorultak össze (152. old.). Összehasonlítja számos város (védett) területét (153. old.). F. Prinz a frank birodalom kultúrájának kiterjedése címén áttekinti a kolostoralapításokat az ókor végétől Nagy Károly uralomra lépéséig, 768-ig. (Áttekintő térkép a 192. oldalon.) Y. Dollinger-Leonard a Moselle és a Meuse közötti vidék (Belgica prima) városainak kialakulását taglalja. F. Petri a Hollandiában és Franciaország határos területein kialakuló középkori városok kezdeteit vizsgálja. Az egyes Altstadtok, óvárosok, az elsőnek alapított városrészek kontinuitásának elemzése után a kereskedői települések topográfiai áttekintését kapjuk. Ezek a városok központi fekvésű helyek is, nemcsak kereskedők találkozó helyei. A földbirtokló apátságok szerepelnek olykor középkori városok magvaikónt, ill. a fejedelmi birtokok centrumai. Az áttekintő térképen (a 228. old. után) a római kori utak tűnnek ki, mint a legsűrűbben sorakozó középkori városokat összekötő vonalak. Elvétve azonban olyan modern nagyvárosok is akadnak ebben a térségben, amelyeket csak topográfiai folytonosság kapcsol össze római kori előzményükkel. W. Schlesinger a koraközépkori városformákat tárgyalja a Rajna és az Elba közében. A burg-burgus, ci vitas és vicus fogalmak jelentéseit követi a középkori forrásokban (pusztán erőd, püspöki székhely stb.), és ezek változásainak fejtegetése zárja le a cikket. K. Withold a würzburgi városkép kialakulását elemzi. B. SchwineJcöper Magdeburg kezdeteiről ír, a régészeti feltárások eredményeinek figyelembevételével. H. Jankuhn az Eszakiés a Keleti-tenger térségének koraközépkori tengeri kereskedelmi központjairól értekezik. Az éremleletek eloszlásáról fontos térképeket (470. old.) látunk. P. Johansen az ecclesia mercatorumok (kereskedői templomok) problémaköréhez szól hozzá, a Keleti-tenger terében. Ezek, a kapcsolatos kolostorokkal együtt, a német külkereskedelem támaszpontjai voltak, legalábbis összejöveteli helyek a kereskedők számára, aminthogy a templomok menedékhely-szerepe a kereszténység előtti időkre ér vissza, ahol értékeket stb. helyeztek biztonságba (524. old.). A kötetet H. Ludat cikke zárja le, amely a kelet-európai városok korai formáit elemzi. Fontos a két térképmelléklet. Egyik a középkori Regensburgban a fő telektulajdonosok eloszlását mutatja (városi, püspökségi, lovagrendi, káptalani-szerzeti tulajdonban a város területének túlnyomó része). A másik külön melléklet a burgenses (városi polgárok?) fogalom írott forrásbeli előfordulásait tekinti át Európában, hármas csoportosításban: i. sz. 1100 előtti; 1100— 1150 közötti; 1150—1200 közötti adatok alapján. Legkeletibb előfordulás: Olmütz. Legnyugatibb a spanyolországi Sahogun, legdélibb Tortosa, ill. az olaszországi Sarzana, legészakibb használat: a skóciai St. Andrewsre vonatkozólag történt. Az impozáns monográfia szerzői elhanyagolták a magyarországi és a tőlünk délkeletre fekvő városok kifejlődésének kérdéseit (egyetlen kivétel H. Petrikovits tanulmánya, amely BudaAquincum kontinuitását mellékesen érinti), de a sokrétű fejtegetések tanulmányozása mégis tanulságos és hasznos lehet várostörténészeink számára módszertanilag és párhuzamok szempontjából. (Saját megjegyzéseinket esetenként zárójelbe tettük.) Szilágyi János 572