Budapest Régiségei 20. (1963)

JELENTÉSEK - Gábori Miklós: A mongol főváros múzeumai 563-568

Az egyházi művészet legszebb emlékeit Ulan-Batornak egy másik múzeuma őrzi. A Csojdzsil-lamin-kolostornak szinte páratlan szépségű műemléki épületeit használták fel vallástörténeti múzeum céljára, és rendezésében azt az elvet igyekeztek szem előtt tartani, hogy minden művészeti tárgy a lamaista vallás által előírt helyén maradjon. Számos elpusztult vagyjna már nem működő lámakolostorból, rendkívüli számban gyűjtötték ide össze a buddhista szobrokat, szertartási eszközöket, zeneszerszámokat, zászlókat ós képeket. Eredeti helyükön pedig, a templom benyíló fülkéiben különböző szentek és szellemek képmásai állnak. A majdnem teljesen sötét helyiségek, karzatok zsúfolásig tömve vannak művészeti tárgyakkal. A vallástörténeti múzeum a keleti művészettel foglalkozók egyik zarándokhelye. Figyelmet érdemelnek a templom oszlopaira akasztott vallási maszkok, az ún. cam-tánc maszkjai, amelyeket utoljára 1928-ban használtak. Európai szemnek szokatlan hatást kelt az, hogy a templom közepén hatalmas buddhista szobrok ülnek sorban, egymással szemben —- a lámák helyén. Az élő lámaizmus ma csak Ulan-Bator óvárosában, a Gandan-kolostorban tanulmányozható, ahol a lámák élnek és működnek. Ezt a templomot is a múzeumok közé kell sorolnunk, minthogy vallásművészeti tárgyai alig képviselnek kisebb értéket a vallástörténeti múzeuménál. Különösen értékesek a mongol készítményű falkárpitok, maszkok. A kolostor könyvtárában pedig kitűnően rendezett, muzeális értékű, s nem csak egyházi, hanem történeti, nyelvészeti, földrajzi, orvosi művek találhatók. A mongol fővárosnak egy harmadik múzeuma a Bogdo-gegen Palotamúzeum, amely mint emlékmúzeum az utolsó uralkodó gyűjteményét őrzi. A palota erősen kínai stílusban épült, és szépségével felülmúlja a gyűjtemény anyagát. A mongol nép legújabb történetét, fejlődését mutatja be a Szuhe-Bator—Csojbalszan Emlékmúzeum. A mongol nép két forradalmi vezérének használati tárgyait, harcuk emlékeit, képeket és értékes dokumentumokat sorakoztat fel a kiállítás, és emellett igen érdekes, tanulságos képet nyújt az első népi demokratikus állam gazdasági, társadalmi átalakulásáról. Végül meg kell említenünk, hogy ma már az ország minden kerületi központjában kisebb, néhány helyiségből álló múzeumot találunk. Ezek a helyismereti gyűjtemények egyszerű kiállítás formájában ismertetik a környék növény-állatvilágát, ásványi kincseit, néprajzának különlegességeit, s mindegyiknek van régészeti gyűjteménye is. A kutató számára fontossá teszi ezeket a gyűjteményeket az, hogy pl. a néprajzi anyagban helyenként más és más etnikai csoportok jellegzetességeit mutatja be; régészeti szempontból pedig majdnem minden esetben ismeretlen, sokszor fontos leletanyag található bennük. — Amikor megemlítjük, hogy ezek a kerületi központok mindössze néhány földszintes kis házból állnak, amelyeket sátorváros vesz körül, lemérhetjük azt a kulturális fejlődést, melyet ezek a kis, szeretettel kezelt, igen egyszerű nomádok által összehordott gyűjtemények jelentenek. 566