Budapest Régiségei 20. (1963)
JELENTÉSEK - Gábori Miklós: A mongol főváros múzeumai 563-568
A Központi Múzeumnak elsőrendű célja természetesen a népművelés, és így komoly súlyt helyez a nagy mongol birodalom és a mai szocialista korszak közötti történelem, a kínai, mandzsu elnyomás igen hosszú ós szomorú idejének bemutatására is. A régészeti-történeti kiállítás szerves összefüggésben vezet el a népi forradalomig, majd pedig a legutóbbi időszak kulturális fejlődéséről tájékoztat. E helyen nem ismertethetjük a múzeum anyagát, kiemelkedő jelentőségű ós legfontosabb régészeti leleteit sem. A raktárak elég nagy mennyiségű feldolgozatlan, ismeretlen leletet tartalmaznak. Sok, tudományos szempontból értékes lelet kallódik rendezetlenül. Ennek oka elsősorban az, hogy alig vannak szakemberek, távol vannak attól, hogy minden nagyobb korszaknak legalább egy kutatója lenne. S a muzeológusoknak éppúgy kell foglalkozniuk régészettel, mint egy paleontológiái lelet megmentésével vagy folklórral. A Központi Múzeum raktáraiban ma még „ásatást" lehet végezni — ezt az elmaradást azonban megérteti velünk az, hogy a modern épület helyén nemrég még nemezsátrak álltak. A múzeumnak értékes, gazdag néprajzi gyűjteménye van. A mi fogalmaink szerint ez az anyag viszonylag egyoldalú, mert többségében a forradalom előtti tárgyi néprajzi anyagot öleli fel; — a mai népi életmód, az élő lovasnomád lakás, állattartás stb. ugyanis egyetlen élő néprajzi „kiállításként" található az országban. Feltűnően gazdag a népviseleti gyűjtemény, és nemzetközi viszonylatban is jelentős a sámánizmus tárgyi emlékeinek gyűjteménye. — A természetrajzi osztályt csupán három teremből álló kiállítás képviseli, amely sajnos korszerűtlen és megközelítően sem meríti ki azokat a lehetőségeket, amelyeket pl. a Góbi vagy az északi és nyugati magas hegyvidék növénytani-állattani téren nyújtana. Ismét rá kell mutatnunk azonban ennek okára, a preparátor szakember hiányára. Ugyanakkor azonban a múzeum legkorszerűbb kiállítása az egyetlen nagy teremből álló paleontológiái gyűjtemény, amely a Góbi-sivatagban feltárt, többször egyedülálló ősgerinceseket mutatja be. A művészeti gyűjteményben elsősorban a mongol s a tibeti, kínai forrásból táplálkozó vallásos művészeti tárgyak kaptak helyet. A templomi képek, zászlók és a buddhista szoborgyűjtemény felbecsülhetetlen értéket képviselnek. A lámaizmus igen magas színvonalú és sokirányú művészetet alakított ki, helyesebben gyűjtött össze Mongóliában, felvette a nemzeti, népi elemeket is, s a Központi Múzeumnak több termét tölti meg ez a kissé egyházi kincstár-jellegű gyűjtemény. — A világi és mai mongol művészeti gyűjtemény a mongol iparművészet legjobb alkotásait öleli fel (pl. ezüstművesség), emellett állandó kiállításon mutatja be a mai mongol festészet legszebb műveit. Az anyagban a tájképfestészet dominál. Érdemes azonban megemlítenünk az ország egyik legnagyobb újkori festőjének, Serabnak történeti s egyben néprajzi értékű képeit, amelyek érdekes, apró jelenetekben — kissé Brueghelre emlékeztető stílusban — mutatják be a mongol életet, lakásokat, szokásokat, a foglalkozás részleteit. 565 2. kép. Kisméretű textíliák raktározása