Budapest Régiségei 20. (1963)

ANYAGKÖZLÉSEK - Huszár Lajos: A budai és pesti vonatkozású reneszánsz emlékérmek 451-464

HUSZÁR LAJOS A BUDAI ÉS PESTI VONATKOZÁSÚ RENESZÁNSZ EMLÉKÉRMEK Az itáliai reneszánsz televény talajából a XV. század folyamán új művészeti ág terebélyesedett ki, amely Pisanello személyében nemcsak a kezdeményezőt, hanem egyben e műfaj legtehetségesebb művelőjét is meglelte. Ez az új műfaj az éremművészet, amely bár stílusában a festészetből fejlődött ki, de a létrehozott műtárgyak anyaga ós technikai kivitele következtében végeredményben mégis a szobrászat egyik megnyilvánulási formájává vált. Ez az új műfaj rövidesen rendkívül népszerű lett. Művelőit a kisebb-nagyobb olasz fejedelmi, hercegi stb. udvarok erőteljesen felkarolták, foglalkoztatták, és az egykorú olasz politikai és szellemi életnek alig akadt olyan ismert személyisége, aki emlékérmen megörökítést ne nyert volna. Az új művészet természetesen hamarosan Itálián túl is virágzásba szökkent, eleinte főként olasz éremművészek közvetítése révén. Az Alpokon túl különösen a német terület mutatkozott igen fogékonynak az új műfaj felkarolásában. A két terület éremtermelése azonban lényeges különbséget árul el. Az olasz érmek mindvégig megőrizték a maguk udvari jellegét. A hátlapi szimbolikus óremképek rendszerint az előlapi arcképeken ábrázolt személyek ünneplését és magasz tálasát jelképezik, a német érmek viszont tipikus polgári jellegű műtárgyak, amelyeken a hátlapi éremkép többnyire az ábrázolt személy címerét tünteti fel, vagy egyáltalán nem is szerepel hátlap. Magyarország földrajzilag e két kultúrterület között terülvén el, nem maradhatott sokáig mentes az új műfaj behatolásától, és valóban: már a XV. század második felében feltűnnek előbb az olasz, majd később a német eredetű magyar vonatkozású emlékérmek. Természetesen a királyi udvar igényelt elsősorban emlékérmeket, ós I. Mátyás közismert „Marti Fautori" feliratú érme — Bertoldo di Giovanni olasz éremművósz valószínű műve — tekinthető az első magyar vonatkozású emlékéremnek. A következő ismertetésben azokat az emlékérmeket kívánjuk összeállítani, amelyek határozott budai vonatkozást árulnak el, tehát becses művészeti és művelődéstörténeti illusztratív anyagot nyújtanak Buda, illetve Pest történetéhez a XV—

XVI. század fordulójáról. Természetesen az első kérdés az, hogy mit értsünk budai vonatkozáson. Az ilyen fogalom tetszés szerint tágítható vagy szűkíthető a különböző szempontok figyelembevételével. Tapasztalatok szerint hasonló esetekben a keretek bővítése az anyag fellazulását vonja maga után, és a tágabb vonatkozású, tehát a kitűzött cél szempontjából kevésbé jelentős anyag tömegével elnyomja a lényeges, vagyis a közvetlen vonatkozású példányok kellő érvényesülésót. Ezen elgondolásból kiindulva felvettük a sorozatba mindenekelőtt azokat az érmeket, amelyeknek a felirata vagy éremképe közvetlen budai vonatkozást árul el (ilyen kevés van), majd azokat, amelyek budai, illetve pesti eredetű vagy Budán élt, illetve Buda történetében szerepet játszott személyeket ábrázolnak. Ezek szervesen beleilleszkednek a budai vonatkozású emlékanyagba. Nem vettük fel viszont az uralkodók személyére vonatkozó általános jellegű emlékérmeket, mert — noha a királyi udvar Budán volt — ezek az érmek a budai lokális jelentőségen felülemelkedő emléktárgyak, amelyek az egész ország uralkodóinak és nem csupán a budai udvar gazdáinak tiszteletére vagy emlékezetére készültek. Az így körülhatárolt éremanyagot nagy általánosságban három csoportra lehet osztani készítő mestereik nemzeti hovatartozása szerint, és így végeredményben olasz, német és hazai eredetű példányokról lehet beszélni. 29* 451