Budapest Régiségei 20. (1963)

ANYAGKÖZLÉSEK - Huszár Lajos: A budai és pesti vonatkozású reneszánsz emlékérmek 451-464

I. OLASZ ÉRMEK A Mátyás udvarában kivirágzott humanista kultúra erős vonzást gyakorolt azokra az olasz humanistákra, akik előszeretettel keresték fel a mecénás hajlamú uralkodók udvarait, így alakult ki Budán is a Mátyás pártfogását élvező humanista kör, amelynek szereplői közül néhánynak az emlékét őrzi emlékérem. E humanisták közül a legismertebb talán Galeotto Marzio személye. Az umbriai (Narni) származású híres költő, bölcsész és asztrológus (1427 körül — 1494) Janus Pannonius hívására jött először 1461-ben Magyarországra, majd 1468 és 1471 között Mátyás udvarában tartózkodott, és abból a körülményből, hogy egyik műve címlapján magát mint „praefectus Bibliothecae Budensis" említi,

1 valószínű, hogy a Corvina kiépítésében jelentős szerepe volt. 1479 körül még egyszer visszatért Magyarországra. Emlékét egy kisebb és egy nagyobb emlékérem őrzi. Mindkettőn balrafordult mellképe tűnik fel, de a kisebbik érmen babérkoszorús fejjel (1—2. sz.). A hátlapi éremkép mindkettőn azonos: könyvespolc körirattal övezve. A köriratok klasszikus idézeteket tartalmaznak. A külső körirat Manilius művéből

2 való, és értelme körülbelül az, hogy ,,Amely jegyben születtünk, aszerint halunk meg, a kezdetben adva van a vég". A belső körirat pedig Boethius-idézet,

3 értelme az, hogy a földön túlemelkedő a csillagokat éri el. Meiler Péter e feliratok részletekbe hatoló értelmezése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a hátlapi köriratok végső értelme: ,,A merkuriális azaz könyvbuvár élet herkulesi véget azaz égi jutalmat igér."

4 A két előlapi arckép közül a nagyobbik a jellegzetesebb, és ez vált közismertté mint Galeotto tipikus figurája. Naturalista közvetlenséggel idézi elénk a joviális kedélyű, tréfakedvelő, bohém humanistát, amilyennek őt az írott források is emlegetik. A két érem nem egyazon művész műve. Feltétlenül két kéz munkája ismerhető fel rajtuk, noha a kisebbik érem mestere átvette a nagyobbik érem hátlapi éremképét, nyilván mint igen jellemző szimbolikus ábrázolást. A készítő mesterek kiléte azonban ez idő szerint ismeretlen. Megnyugtató módon nem azonosítható egyik korabeli éremmúvésszel sem. Bode a bolognai éremművész-iskola körébe utalja ezeket, Hill viszont Corpusában a mesterekhez és iskolákhoz nem csatolható bizonytalan érmek közé sorolja őket.

5 Ez idő szerint valóban nem is határozhatók meg közelebbről. Hasonlóképpen nincs megnyugtató támpont az érmek keletkezési idejének pontos megállapítására nézve sem. Ugyancsak a Corvina-könyvtárral kapcsolatban tűnik fel Budán Taddeo Ugoleto személye is. A parmai származású híres „orator et poéta" tudomást szerezve Mátyásnak sokirányú érdeklődéséről, bemutattatta magát nála, és Mátyás udvarába fogadta. Ó lett Galeotto után a Corvina őre és Corvin János nevelője, de amikor Mátyás 1490-ben elhunyt, hazatért Itáliába. II. Ulászló visszahívta ugyan még az udvarába, de nem lehet tudni, hogy mikor és mennyi ideig tartózkodott ott. Mindenesetre 1494-től Parmában élt és ott is halt meg.

6 Az emlékét őrző érem előlapján jobbrafordult mellképe látható, a hátlapi éremkép lanton játszó szárnyas puttó „Musarum cultor" körirattal, tehát az egész hátlapi ábrázolás az ő irodalmi tevékenységét szimbolizálja (3. sz.). Ennek az éremnek a készítő mestere szintén nem ismeretes. Hill szerint valószínűleg Itáliában (Parmában ?) készült azon időben, amikor Ugoleto Mátyás halála után visszatért hazájába.

7 Az arckép ugyan ellentétben áll ezen keltezéssel, mert Ugoleto ifjúkori képmását nyújtja, Hill azonban az érmet stílusa alapján keltezi 1490 utáni időre, megtévesztő ábrázolásnak fogva fel a teljesen ifjú mellképet. Egyébként az érmet a Corpusban a mesterekhez és iskolákhoz nem sorolható bizonytalan művek közé helyezi. A harmadik, Budával kapcsolatba hozható személy, akinek emlékét olasz eredetű emlékérem őrzi, a Budán is tartózkodott híres lantos, Pietro Bono. Az ő neve 1452-ben fordul elő első ízben egykorú forrásban, és teljes neve Pietro Bono Bruzelli volt. Az utóbbi névből (Burzellis, vagy Burzeris formában is) németalföldi eredetére (Bruxelles) következtetnek. Előbb borbély volt, s ilyen minőségben Borsó d'Esté (1450—1471) udvarában működött, majd mint lantos (chitarista) lett híres, akit kortársai igen nagyra becsültek. Budai tartózkodását több adat is bizonyítja. 1486. augusztus 3-án írja Pozsonyból urának Cesare Valentini ferrarai ügynök, hogy a magyar királyi párnak aligha lehetne nagyobb örömet 452