Budapest Régiségei 20. (1963)

ANYAGKÖZLÉSEK - Bökönyi Sándor: A budai Várpalota ásatásának állatcsontanyaga : 2. közlemény 395-425

MÉRETEK RADIUS Distalis epiphysis szélessége Distalis epiphysis mélysége XV. sz. . 58,4 43,5 METATARSUS Hossza Proximalis epiphysis szélessége Diaphysis legkisebb szélessége Distalis epiphy- Proximalis episis szélessége physis mélysége Diaphysis legkisebb mélysége Distalis epiphysis mélysége XV. sz 320 307 297 45,5 40 37 27 23 23 47,5 45 46 45 1 41 40,5 ! 20,5 21,5 22 30 30 28 Őz — Capreolus capreolus L. Az őz csontjai egészen az újkor elejéig minden telepen jóval kisebb számban fordulnak elő, mint a szarvascsontok. Ennek egyik oka nyilvánvalóan az volt, hogy a nagyobb szarvasbőség idején az ember szívesebben vadászta ezt a vadat, amely jóval nagyobb húsmennyiséget adott, mint a kisebb testű őz. Másik okként viszont minden valószínűség szerint az hozható fel, hogy az őznek túl nagy volt a szarvas konkurrenciája,

172 s a korábbi időszakok túl sűrű, erősen benőtt erdeje nem volt megfelelő biotóp az őz számára, amely inkább a nyíltabb vidéket kedveli.

173 Az újabb várpalotai ásatások anyagában összesen két őzcsont fordul elő, éspedig két metatarsus. Közülük az egyik XV. századi, a másik pontosan nem datált. Mindkettő azonos nagyságú és meglehetősen erős állatból származik. MÉRETEK Hossza Proximalis epiphysis szélessége Diaphysis legkisebb szélessége Distalis epiphysis szélessége Proximalis epiphysis mélysége Diaphysis legkisebb mélysége Distalis epiphysis mélysége XV. sz Korhatár nélkül 217 214 22 22 14,5 14,5 — 22 23 13,5 13 17 Vaddisznó — Sus scrofa fer. L. A vaddisznó, amely az újabb várpalotai ásatások anyagában nagyjából a szarvassal azonos számban fordul elő, három olyan csonttal képviselt, amelyen méreteket lehet felvenni, éspedig egy koponya- és egy mandibula-részlettel (mindkettő a XIII—

XIV. századból) és egy distalis humerusféllel (a XV. századból). Az első kettő egy-egy kanból való és a közepesnél valamivel erősebb, a harmadik viszont olyan erős, hogy megüti a nagy testű neolithikus vaddisznók méreteit, amelyek pedig a maiaknál jóval nagyobbak voltak.

174 Ilyen nagy testű vaddisznók a középkorban egyáltalán nem voltak ritkák,

175 úgy látszik, hogy a szarvasnál és őznél megfigyelt testnagyságcsökkenes a vaddisznónál csak az újkorban következett be; napjainkig azonban már annyira előrehaladt, hogy valamennyi modern házisertésfajta túlszárnyalja nagyságra a vaddisznót

176 (amiben persze a házisertések testnagyság-növekedósének is része van). 415