Budapest Régiségei 20. (1963)
ANYAGKÖZLÉSEK - Bökönyi Sándor: A budai Várpalota ásatásának állatcsontanyaga : 2. közlemény 395-425
METATARSUS Hossza Proximalis epil")hysis szélessége Diaphysis legkisebb szélessége Distalis epiphysis szélessége rroximalis epiphysis mélysége Diaphysis legkisebb mélysége Distalis epiphysis mélysége XIII. sz í 240 43 54 29,5 36 42,5 38 49,5 22 33 XIII. sz XIII—XTV. sz. XV—XVI. sz. 72 OS PHAL ANGIS I 37 36,5 36 42,5 4 5 .38 21,5 19 19 OS PHALANGIS III (POST) Szélessége Mélysége XVI. sz. 83 41 23 24,5. Házimacska Felis domestica Briss. Macskából összesen két csont került az újabb ásatások alkalmával elő, éspedig egy kifejlett állat jobb oldali scapulájának darabja (XIII— XIV. század) és egy fiatal állat bal oldali tibiájának diaphysise, amelyről az epiphysisek leváltak (XVI. század). A házimacska, amely afrikai eredetű, 122 Európába Itálián keresztül került be. Az Alpoktól északra eső területen először a római korban jelent meg. 123 Lengyelországból először a IX. századból volt kimutatható. 124 Legkorábbi magyarországi előfordulását Szarvas—Rózsásról, 125 a X— XII. századból ismerjük 126 ; a budai várpalota korábbi ásatásainak XIII. századi anyagában szintén előfordult. 127 Sajnos az új anyagban előforduló két macskacsont annyira töredékes, hogy róluk nagyságrendileg vagy fajtatanilag mitsem mondhatunk. Házilúd — Anser domesticus L. 128 A házilúd a korábbi várpalotai ásatások anyagában a XIV. századtól kezdve fordul elő, az újabb anyagban azonban csak a XV. századtól kezdve találjuk meg maradványait. A házilúd — mivel vad őse, a szürke vagy nyári lúd (Anser anser L.) Közép- és KeletEurópában igen gyakori — az európai területen bárhol háziállattá válhatott. Domesztikációja szinte egész Európában nagyjából egy időben, több gócpontban mehetett végbe, és egészen a legújabb időkig tartott. (Különben, valószínűleg az európai háziasítástól függetlenül, Egyiptomban is megtörtént a nyári lúd háziasítása, s ott már egészen korán, az i. e. III. évezred második felében szerepelnek fehér, tehát háziasított ludak az ábrázolásokon. 129 Legkorábbi európai ábrázolásait a lausitzi ós Urnenfelder-kultúrából ismerjük. 130 ) Középkori telepeken a lúd meglehetősen gyakori. így pl. Herre Hamburgból, 131 Requate Gikau- és Olsborgból, 132 Müller Hannoverből, 333 Würgler Iddaburg-és Starkensteinből, 134 Krysiak Gdanskból, 135 Ambros pedig Budmericéből írta le. 136 Valamennyi középkori házilúd kis, legfeljebb középnagy testű, primitív fajtából származik, így a budaiak is. MERETEK Humerus hossza (XV. sz.): 156; Femur hossza (XV. sz.): 75.2, 77; Tibia hossza (XV. sz.): 109, 121; Metatarsus hossza (XV. sz.): 78. 411