Budapest Régiségei 20. (1963)
TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Alsó-Pannónia Septimius Severus-kori helytartóinak kérdéséhez 23-45
mányzását megelőzte a praetori tartománynak számító Arábia igazgatása. Az Avitianus legátus nevét fenntartó csévi fogadalmi bázis 102 Commodus korára keltezése ezzel elesik. De Caracalla ideje sem jöhet szóba az Antonimis-császárnév törlése miatt. Igaz, hogy a kőemlék pro salute, victoria et perpetuitate formulája az első pillanatra inkább Caracalla mellett szólna. A császárkultusz vallásos színezetű formanyelvében élenjáró görög nyelvterületen a csévi feliratos bázis szövegének megfelelő vnsQ acorrjQÍac, veíxrjc xal 'ai'mvíov Ôia/Âovfjç formulát azonban már az I— II. századi kőemlékeken megtaláljuk/ 03 és a III. századi feliratokról sem hiányzik. így nem lehet meglepő, hogy ezt a görög nyelvterületen otthonos formulát — egy orientális uralkodónak hódolaját leróva — épp az a helytartó alkalmazta elsőnek Pannóniában, aki Arábia tartományt kormányozta megelőzően. A victoria Augusti, illetve görög nyelvű megfelelője ezekben a formulákban már nem valamely meghatározott, konkrét győzelemre vonatkozik, hanem a Sótér—Basileüsnek tulajdonított győzelmes erőt fejezi ki. Elsősorban reális győzelmek válthatták ki természetesen az orientális császárkultusz ilyen megnyilvánulásait. Reális győzelmek, a jelek szerint, Elagabalus uralkodása idejében sem hiányoztak. Általában külpolitikai vonatkozásaiban eseménytelennek tüntetik fel a 219 és 222 közötti éveket. 104 Anélkül, hogy ezt a kérdést nagyobb összefüggésben megvitatnák, felemlítünk néhány adatot, amelyek önmagukban is ellenkező irányba mutatnak. Elagabalus arany- és ezüstpénz verésében 221-ben megjelenik egy új Victoria-típus, 105 amely már nem vonatkozhat a Macrinus fölötti győzelemre, hanem valami más háborús eseményre. Aligha véletlen, hogy a rómavárosi praetorianusok egyik osztaga is 221 második felében érkezett vissza Rómába közelebbről meg nem nevezett hadjáratokból (expeditiones sacrae). 10 ® A határnépek sorában pedig a markomannok mozgolódásával számolhatunk jogosan ezekben az években. 107 A csévi kőemléken olvasható victoria, Augusti tehát még konkrét győzelemre való vonatkoztatásban sem zárja ki a kőemlék és ezzel együtt Alfenus Avitianus itteni helytartóságának Elagabalus idejére történő keltezését. Elagabalus aránylag rövid, nem egészen négy évig tartó uralkodását, valamint a helytartói tisztségnek Septimius Severustól kezdve szokásos átlagosan kétévenként történt váltását tekintetbe véve, Alfenus Avitianust jogosan tarthatjuk Pontius Pontianus közvetlen utódjának. Kettőjük mellett még egy további, harmadik helytartó már nehezen volna beilleszthető Alsó-Pannória 218 és 222 közötti legátusai sorába. Tehát majdnem bizonyosnak vehető, hogy Sept. Flaccus Caracalla egyeduralma idején —- C. Octavius Appius Suetrius Sabinust közvetlenül megelőzően (214 közepe — 215) — és nem Elagabalus idejében kormányozta Pannónia inferiort. Összefoglalva a föntebbieket, Caracalla egyeduralmától kezdve Elagabalus uralkodása végéig Alsó-Pannónia helytartóinak listáját a következőképpen állítanánk össze: 212—214 közepe: L. Cassius Marcellinus 214 közepe—215: Septimius Flaccus 216—217. ápr./máj.: C. Octavius Appius Suetrius Sabinus 217 közepe: Március Agrippa 217 vége—218 közepe: Ael. Decius Triccianus 218 közepe—220 (?): Pontius Pontianus 220—222: Alfenus Avitianus A föntebbi tanulmányt 1960 elején zártuk. 1960 végén jelent meg Pitz Jenő dolgozata L. Cassius Pius Marcellinus helytartóról. 108 A szerző az Urbs Roma-oltár helytartóját, L. Cassius Marcellinust, jelen sorok írójával egyezően, azonosnak veszi az Aquincumban oltárt ajánló Cassius Pius Marcellinus tribunus laticlavius személyével. A dolgozat L. Cassius Marcellinus helytartóságát is helyesen keltezi Caracalla egyeduralkodásának éveire (213—214 közepe). Nem győzött meg azonban a sbeitlai felirat praesesének L. Cassius Marcellinus személyével javasolt azonosítása. Ez alkalommal erről röviden csak annyit, hogy a sbeitlai praeses és L. Cassius Marcellinus hivatali pályafutása már az alsó-pannóniai helytartóság utolsó hónapjaitól kezdve egészen másképpen alakult. Amíg ugyanis L. Cassius Marcellinust alsó-pannóniai helytartósága utolsó évében consul suffectus3 Gerevich: Budapest régiségei 33
