Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Alsó-Pannónia Septimius Severus-kori helytartóinak kérdéséhez 23-45

nak jelölték, ezt követően pedig consularis rangú tartományt kormányozhatott, addig a sbeitlai felirat praesese Pannónia inf. után még egy praetori tartományt — Macedóniát — kormányzott, s csak ezután bízták meg a consularis Dalmácia igazgatásával. A sbeitlai felirat praesese ezek szerint nem Pannónia inf., hanem Macedónia kormányzásának végén részesült a consuli méltóságra jelölés kitüntetésében. Személye így nem lehet azonos L. Cassius Marcellinusszal. 1961 folyamán két dolgozat foglalkozott Alfenus Avitianussal.

109 E tanulmányok nem használták Pflaum fontos dolgozatát Arábia III. századi helytartóiról, s ezért már a kiindulási pontjuk — hogy ti. Alfenus Avitianus 209-ben igazgatta Arábiát és 218 után nem kormányozhatta Pannónia inferiort — nem helytálló. A Caracalla uralkodása mellett felhozott további érveket mérlegelve nem látjuk szükségét annak, hogy módosítsuk az Alfenus Avitianusról mondottakat. A nyergesújfalusi oltár

110 ötödik sorának kiegészítéséhez megjegyeznénk, hogy amikor a megmaradt császárnevet gondos interpunctio tagolja, az egy-egy betűnyi helyet elfoglaló szóelválasztó pont, illetve szív alakú levél az ötödik sorból sem hiányozhatott. Az ötödik sor hiányzó része, megítélésünk szerint, ezek szerint nem P. F. AVG, hanem csak AVG egészíthető ki. Amennyiben feltételezzük, hogy a következő sor elején a császári titulatúra folytatódott (pius, esetleg még felix), fölvethető, hogy az oltárkő Caracalla idejéből származik. Jelenlegi töredékes formájában a Marcus Aurelius-kori keltezést azonban komolyan számításba kell vennünk. A bajnai sírkő vön

111 olvasható incur su hostis Daciae kifejezés aligha fordítható ,,Dácia ellenségének betörése" formában. A feliraton Daciae locativus. Aur. Satullinus Dáciában hunyt el, ellenséges betörés alkalmával. Ez valószínűleg Maximinus Thrax idejében történt, amikor a pannon légiók, illetve különítményeik Dáciában harcoltak. JEGYZETEK 1 Ritterling : Arch. Ért. (1927) 58. kk. 2 CIL XVI 185. 3 W. Hüttl, Antoninus Pius. II. köt. Prag 1933, 147. — Nagy T. : Arch. Ért. (1954). 4 Vö\: Bud. Rég. XIX. köt. Bp. 1959, 29. 5 így pl.: Oroag : PIR IP (1936) 120. old., 507. sz. (L. Cassius Marcellinus) és 121. old., 516. sz. (Cassius Pius Marcellinus). Groag hozzászólásának hatása alatt egymásnak ellentmondó nézeteket vall L. Cassius Marcellinus helytartóságát illetően: 67. Barbieri, Aspetti della politica di Settimio Severo. Epigraphica XIV (1952) 19. old., 38. sz.; 26. old., 96. sz.; 42. old., 46. sz. Teljesen elhibázottnak tekinthető Lambertz [RE 2. R. XV. HB (1955) 214] kísérlete, aki C. Valerius Pudens helytartóságát 198 utáni időre keltezi. 6 P. Lambrechts, La composition du Sénat romain de Septime Sévère à Dioctétien. Diss. Pann. I. 8. 1937, 119—120. Az egyetlen eltérés, hogy Q. Caecilius Rufïnus Crepereianus kormányzóságát, ismeretlen indokokból, szélesebb időhatárok, 198 és 211 közé tette. 7 67. Barbieri, L'Albo Senatorio da Settimio Severo a Carino. Roma 1952, 85, 96, 123, 147, 308, 514. sz. és 428. old. 8 Dobó A., Pannónia provincia helytartói. (Kandidátusi tézisek.) Bp. 1958, 3. Az egyetlen apró helyesbítés, hogy Q. Caecilius Rufïnus Crepereianus helytartóságát 203 és 208 közé teszi. 9 Minderre lásd alább: 24 — 25. old. 10 Szilágyi J. : Arch. Ért. (1951) 135. — Fitz : Arch. Ért. (1958) 168. — Lásd alább: 27. old. 11 Lásd alább: 39—40. jegyzet. 12 Kettő az Aquincum—Brigetio-útvonalról: 1. CIL III 3745a. 198. 2. Csonka mérföldkő, amelyen csak a helytartó neve és a távolsági adat maradt meg (Kuzsin&zky B., Aquincum. Bp. 1934, 192. old., 500. sz.). Claudius Claudianus a leg. Augg. pr. pr. címet viseli. A mérföldkövet tehát ugyancsak 198-ban állították. •— A harmadik mérföldkő a Sirmium—Taurunum-útszakaszon került elő (CIL III 10616a. 198. — A negyediket Rácalmásról ismertette: Fitz : Arch. Ért. (1956) 197. — Az ötödiket Intercisából: Paulovics : Arch. Ért. (1949) 55; Fitz i. h. 204. 13 CIL III 3733. Ennek a legátusnak neve olvasható a közelebbről nem keltezett Buda környéki mcrföldkövön: CIL III 3706. Az utóbbit csak a XVI. századi Antiquus és Iustinianus másolatai után ismerjük. Ezzel magyarázható, hogy L. Baebius Caecilianus a leg. Aug. pr. pr. címet viseli, ami biztosan téves másolás leg. Augg. helyett. 14 Nem veti fel az időtartam kérdését: PIR I

2 (1933) 346. old. 14. sz. 15 Fitz : Arch. Ért. (1956) 198. 16 W. Reidinger, Die Statthalter des ungeteilten Pannonién und Oberpannoniens. Antiquitas 1. 2, Bonn (1956) 101. 17 CIL VIII 7978. — ILS 1147. — A. Dobó, Inscriptiones extra fines Pannóniáé Daciaeque repertae. Diss. Pann. I. I

2

. 1940, 244. sz. 18 CIL VIII 5349. — Reidinger i. m. 100. old., 3. sz. 19 CIL III 905. 34