Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Kozák Károly: Kétfejű sasos kályhacsempék Magyarországon 165-200

/ összefügg az idegen nemzetiségű zsoldos seregeknek hazánkba történő vezénylésével, váraink magyar védőseregének idegen zsoldosokkal való kicserélésével. A század második felében további mennyiségi növekedés mutatkozik, még általánosabb a kétfejű sasos kályhacsempék használata, hogy aztán a XVII—

XVIII. század fordulóján, amikor váraink a török hódoltság megszűnte után általában elvesztik hadászati jelentőségüket — nagy részüket lerombolják —, megszűnjön ennek a fajta kályhacsempének készítése és használata is. (Minthogy ezt a csempefajtát a magyar várakban szolgálatot teljesítő katonaság a törökkel szemben álló, harcoló király jelképének tekintette, jelentősége a háború befejezése után lassan meg is szűnt.) A kétfejű sasos kályhacsempék magyarországi történetének felvázolásával, a tárgyalt darabok korának meghatározásával hozzá kívántunk járulni a mind nagyobb számban előkerülő — főleg váraink ásatásainál talált — régészeti anyag pontosabb korhatározásához, amit a már smert anyag, évszámos darabok és a remélhetőleg még előkerülő anyag lehetővé tesz majd. JEGYZETEK 1 Bárczay O,, A heraldika kézikönyve. Bp. 1897, 155—157. 2 Uo. 3 Mihalik S., A Miklós börtön. Kassa 1942, 21—22. old., 44. kép. Kassa város vörösmárvány címere 1631-ben készült. Talán ez adja meg a magyarázatot arra a kérdésre, hogy miért látszik „kétfejű" sasnak a címerben ábrázolt fél sas, amikor II. Ulászló hazánkban ismert címerein egyfejű sast találunk. A XVII. század dereka táján országszerte elterjedt a kétfejű sas ábrázolása, és a XIV—

XV. században használatos merev, heraldikai sas formája is megváltozott, az ábrázolás realisztikusabbá vált. Elképzelhető, hogy a címert készítő mester az általánosan használatos kétfejű sasos ábrázolásnak a felét vette alapul, s ezért hajlik ki a sas nyaka erős ívben, mintha egy kétfejű sas egyik fele lenne. Érdekes a sas testének szív alakú formája. 4 Unger E., Magyar éremhatározó. I. köt. Bp. 1958. 5 Kumorovitz L. B., A magyar zászló és nemzeti színek múltja. Hadtörténeti Közlemények (1954) 3—4. sz. 18—60. 6 Horváth 8., A magyar állam czimere és a kétfejű sas. Bp. 1912. 7 A tüskevári r. k. plébánián őriznek egy kályhacsempét, amelyet kétfejű sas díszít, mellében címer, 1911-ben készült. 8 Holl I.— Voit P., Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye. Bud. Rég. XVH. köt. Bp. 1956, 73—150. 9 Szendrei J., Magyar hadtörténeti emlékek. Bp. 1896, 648. old., 3421. kép. 10 Szendrei i. m. 646. 11 Uo. 648—650. old., 3421. kép. 12 Uo. 894. old., 8638. kép. 13 Uo. 895. old., 8644. kép. 14 Mihalik i. m. 12. kép. — Kardot és jogart tart karmaiban a győri bástyamúzeumban kiállított, a XVIII. század végén a Fehérvári kapu fölött állt, nagyméretű, vaslemezből készített kétfejű sas is. 15 Megköszönjük Holl Imrének, hogy a budai várban előkerült kétfejű sasos kályhacsempét ós a kisebb töredékeket közlésre átadta. 16 Budapesti Történeti Múzeum — Vármúzeum. Ásatási szelvény: 511. 960/630. VIII—/58. 2. 12. 17 Uo. Ásatási szelvény: Sz. á. — 28. 623—1054. 18 Uo. Ásatási szelvény: K. T. P. 493—958/4. 2. R. 19 Uo. Ásatási szelvény: 475—898. 20 Uo. Ásatási szelvény: T. K. sz. 3,5—4,5. 2L Uo. Ásatási szelvények: 1951/2153., 500— 931/700. XIII. (Palotapince, XHI. gödör.) 22 Sümegen a XVI—XVH. században erős fazekasközpont alakulhatott ki, az erős vár, a XVI. század közepétől püspöki székhellyé vált város kedvező feltételeket teremtett a viszonylagosan békés fejlődéshez. A XVII. század első felében kelt püspöki adománylevelek is a város fejlődéséről tanúskodnak. A XVII. század végén a város iparos rétege jelentős lehetett. A XVIII. század elején Sümeg a dunántúli kuruc seregek egyik fő utánpótlási központja. Ekkor történik említés a sümegi szabókról, akik a hadsereg részére ,,mundér"-t készítenek. A fazekasokról csak későbbi adatokat ismerünk. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamarának 1876. évi statisztikai jelentése szexint (Sopron 1878, II. rész 1. füz.; Holl Imre szíves közlése) Sümegen 27 fazekas mester, 10 segéd és 10 inas dolgozott; kívülük még 83 kisiparost tartottak nyilván. Létszám tekintetében ez időben Zala megyében első helyen áll Sümeg. Nómethy Endre Zala megyei néprajzi gyűjtése szerint (Ethn. Adattár. 2468) 1919-ben Sümegen még 52 fazekas dolgozott. 23 Rómer-jegyz. I. köt. 69. — A töredékek alapján elkészítettük a kályhacsempe rajzi rekonstrukcióját {Koppány T.—Kozák K., A sümegi vár. Bp. 1958, 31). Az Iparművészeti Múzeum anyagának tanulmányozása közben több kétfejű sasos kályhacsempét találtunk, amelyek közül az egyik a sümegi 1670-es kályhacsempék mintájával készített másolat (46. kép). Méretei: 23,5 X 22,5 X 5 cm. A sümegi kályhacsempe méretei: 28,5 x 28,5 x 5,5 cm. Az Iparművészeti Múzeum kályhacsempéje mázatlan, hátul 13* 195