Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Kozák Károly: Kétfejű sasos kályhacsempék Magyarországon 165-200

kialakított pereme egyenes vonalú, merev, a legújabbkori kályhacsempékhez hasonló. Az eredeti darab pereme gazdagon tagolt, a másolaté egyszerűbb, innen adódhatott a méretbeli különbség is. A címer a felső két betű kivételével egyezik, eltérés mutatkozik még a korona feletti keretező szalagon is, de ezek az eltérések jelentéktelenek, a másolással magyarázhatók. Sajnos, a lelőhelyre vonatkozó adatok hiányoznak. Köszönetet mondunk Cserey Évának, hogy a kétfejű sasos kályhacsempéket közlésre átadta. 24 Borovszhy S., Magyarország vármegyéi és városai. Vas megye. Bp. 155, 276. •— Megköszönjük Holl Imrének, hogy felhívta figyelmünket a kőszegi és az osztrák—burgund címerekre. 25 Eger, Dobó István Múzeum. Lt. sz.: 57.15.1. 26 Uo. Lt. sz. : 57.16.1. — Amázatlandaiab fehér engobe-festéssel díszített. Méretei: 21,5 X 21,5 X 6,5 cm. Lt. sz.: 60.9.1. 27 Kádár Z., A legkorábbi egri kályhacsempék. Arch. Ért. (1949) 102—106. 28 Eger, Dobó István Múzeum. Lt. sz.: 60.5.1. — A régi ásatás anyagában ugyanezen típushoz tartozó mázatlan sarokcsempe is található. 29 Eger, Dobó István Múzeum. Lt. sz.: 60.2.1. 30 Uo. Lt. sz. : 60.4.1. — A kétfejű sas karmaiban tartott országalma és kard együttesen először VI. Károly (1711—1740) uralkodása alatt jelenik meg ábrázolásokon: K. Heffner, Die deutschen Kaiserund Königs-Siegel. Würzburg 1875, XXVIII. t. 153. 31 Eger, Dobó István Múzeum. Lt. sz.: 60.6.1. 32 Voit P., Kerámiai emlékek. Nógrád megye műemlékei. Bp. 1954, 96—97. old., 20. kép. 33 Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum. Lt. sz. : 13/1936. — Megköszönjük Parádi Nándornak, hogy felhívta figyelmünket az adorján-vári kályhacsempére. 34 Az Iparművészeti Múzeumba 1912 táján bekerült Sigerus-gyűjteményben — amely Nagyszebenből (Sibiu) került a múzeumba — igen sok hasonló anyagú tárgy volt. A most tárgyalt kályhacsempék is minden bizonnyal a gyűjteményhez tartoztak. (Voit Pál szíves szóbeli közlése.) 35 Iparművészeti Múzeum. Lt. sz.: 3699. és 3700. (Méretei: 22 X 22 X 4 cm.) 36 Uo. Lt. sz.: 8036. (Méretei: 21,5 X 22,5 X 5 cm.) 37 Uo. Lt. sz.: 15.692. (Méretei: 17,5 X 26,5 X 5 cm.) 38 Uo. Lt. sz.: 15.766. (Méretei: 22,5 x 22,5 x 5 cm.) 39 Uo. Lt. sz.: 3650. (Méretei: 20,5 X 21 X 4,5 cm.) — A leltárkönyv szerint még néhány kétfejű sasos kályhacsempe gipszmásolatát is őrzi a múzeum, sajnos, ezeket nem tudtuk megtekinteni. Leltári számaik: 3701, 3702, 3703, 3704, 3698. 40 Itt említjük meg, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség Fényképtárában őriznek egy képet (lt. sz.: 28922), amely egy karos gyertyatartót ábrázol; középen egy glóriás kétfejű sas, mellében Erdély címere. A gyertyatartót a zalatnai (Zlatna) gör. kat. templomban őrzik. 41 B. Slutineanu, Ceramica Feudalá Romíneasca. Studii de Arta. Editura de stat Pentru Literature si Artä 1958. 42 Varsó, Nemzeti Múzeum. Lt. sz. : M. N. 12 193. (Méretei: 18 X 18 X 7 cm.) A sas mellében szív alakú címer, kettős kereszttel. 43 Árvái vár (Orava), Múzeum. Megköszönjük Pavel Caploviönak, a múzeum régészének, hogy lehetővé tette számunkra a kályhacsempe vizsgálatát és fényképezését. 44 Németh G., Adatok Nagy-Vázsony történetéből. Veszprém 1901, 102. — Megköszönjük Éri Istvánnak, hogy a Nagyvázsonyban előkerült kályhacsempetöredéket közlésre átengedte. 45 K. Strauss, Kacheln und Öfen der Steiermark. Graz 1940, XXXI. t. Különös darab az, amelynél a korona és a nyakak által bezárt rész egy emberi arcot mutat, mintha a korona fejen lenne. A sasok karmaiban gyakori a korona és a jogar. 46 T. Stahujak—O. Kloucar, Pecnjaci starih gradova Samobora i Susegrada. Tkalöicev Zbornik. II. köt. Zagreb 1958. 47 Éri T., A kisvárdai vár kálybacsempéi. FA VI (1954) 148. 48 Országos Levéltár. Dicalis conscriptio. 1574. Zala megye. Tom. LIV. 49 Borovszhy S., Magyarország vármegyéi és városai. Bp. 1898, 544. 50 W. Hentschel, Karsächsischer Eisenkunstguss. Dresden 1955, 251. 51 Űj Magyar Lexikon. I. köt. Bp. 1959, 59. 52 Holl I., Középkori kályhacsempék Magyarországon. I. Bud. Rég. XVIII. köt. Bp. 1958, 229. 53 Uo. 230. 54 Holl Imre szíves szóbeli közlése. 55 Holl i. m. 244. 56 Voit Pál szíves szóbeli közlése. 57 Voit i. m. 98. 58 Méri I., Nadabi kályhacsempók. Arch. Ért. (1957) 2. sz. 187—206. Dolgozatában az egri lovas alakos kályhacsempéket a XVI. század végére teszi, azzal a megjegyzéssel, hogy ha Eger 1596. évi elfoglalását nem vennénk figyelembe, a XVII. század első felére is keltezhetnénk. Az egri vár 1957 óta folyó ásatásánál több ilyen darabot találtunk, ez ideig minden esetben XVII—

XVIII. századi anyaggal vegyesen, főleg a kazamaták feltöltődéséből. A vár említett elfoglalását figyelmen kívül hagyhatjuk, s a közölt 1682-es kétfejű sasos kályhacsempével történt egybevetés után korát a XVII. század második felére tesszük. 59 Eri i. m. — A fehér anyagú kályhacsempék egyik sajátosságaként említi, hogy azok azonos mintával mázatlanul és mázzal is előfordulnak. Ilyen töredékeket Egerben is találtunk. Feltehető, hogy Eger mellett Kisvárdát, Sárospatakot és talán még más várakat is el tudott látni Miskolc fazekasos kályhásáruval. eo Az erdélyi és az egri kétfejű sasos kályhacsempók közti kapcsolatokról már több ízben említést tettünk. A kézirat elkészülte után került elő az egri várban álló gótikus püspöki palota ÉK-i sarkán feltárt aknából egy mázatlan, vékony peremű, vörösre 196