Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Kőszegi Frigyes: Adatok a főváros korai vaskori történetéhez, HA A-B 11-22

alatti szinten későbronz—kora vaskori edénytöredékek kerültek elő. A 12. sz. lelőhely döngölt padlórészből és tűzhelyek maradványaiból állt. A padlószinten és a felette levő teraszon szétszórt cserepek egy része B. Kutzián Ida szerint a bronzkor végére és a kora vaskor elejére egyaránt jellemző volt. A behúzott szájperemu tál mellett a függő, vonalkázott háromszögsorból álló díszítéssel ellátott bütykös urnatöredék ós a hasonlóan díszített füles bögre analógiái a szerző szerint a halomsíros edényformák között keresendők. Különösen jelentősek a csücskös szájperemú" táltöredékek, továbbá a ferde, illetőleg kettős szájperemtöredékek. Ezek párhuzamait is elsősorban a fiatalabb halomsíros formákban találjuk meg. Valószínűleg nem tévedünk, ha ezt a leletanyagot a Bk D-be, esetleg már a Ha A periódus elejére keltezzük. Erre az utóbbira módot nyújt a csücskös szájperemű tálak néhány Ha A kori párhuzama. Ezek tudatában különösen fontos a szerzőnek az a meglátása, hogy a bronzkori lakosság birtokában tartotta a Gellérthegyet egészen a kelta hódításig.

74 A csücskös szájperemű tálakhoz ornamentikájukban is hasonló tálat találtak Csepel-szigeten, amely arra a következtetésre nyújt módot, hogy a továbbélő halomsíros kultúra gellérthegyi típusú leletei nem voltak elszigeteltek a főváros területén.

75 A közelmúlt folyamán ismertettünk egy, a Magyar Nemzeti Múzeum őskori gyűjteményében levő, Békásmegyerről származó kisebb leletegyüttest. A cserepek között előforduló ferde szájperemtöredékek és elsősorban a kettősfülű bögretöredék miatt ezt a leletet a továbbélő halomsíros csoportok közé soroltuk. Az edénytöredékek között már urnasíros formák, turbántekercsezett, sikozott száj peremtöredékek is vannak, így a leletet a Ha A periódusba kelteztük.

76 A Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményében levő békásmegyeri anyagban figyelmet érdemel a 8. sz. gödör leletegyüttese. A tiszta urnasíros formákat képviselő turbántekercses szájperemű tál, a magasított fülű, gömbhasú bögrék mellett a nyomotthasú, bütykös, tölcséresnyakú bögre és egy profilált, kihajló szájperemű, magas tál említésre méltó darabok. Ezek az utóbbiak még halomsíros formák. A gödör leletanyagát a Ha Al periódusba kelteztük.

77 A fenti leletek körébe sorolható egy Budáról származó, függőlegesen, szélesen árkolt hasú bögre, amely forma bár urnasíros jellegű, mégis idegen a váli típusú leletek között.

78 A fentiek alapján valószínűnek kell tartanunk, hogy a főváros körzetében is a fiatalabb halomsíros kultúrával genetikusan összefüggő leletcsoportok töltik ki a későbronzkor és a váli kultúra első leletei által képviselt kor közötti időszakot. Az ismertetett leletösszefüggések alapján néhány történeti kérdés is felvetődik, ós ezek között olyanok is vannak, amelyeket ma már egészen másképpen kell értékelnünk, mint ahogyan ezeket az utóbbi évtizedek, sőt a közelmúlt kutatása is látta. A környező országok tudományos vizsgálatai ós nem utolsósorban saját kutatásaink fényében ma már világosan látszik, hogy a lausitzi kultúra a maga tiszta formájában soha nem érintette a főváros környékét, sőt az ország területének legnagyobb részét sem.

79 Az a leletanyag, amelyet még a legutóbbi időkig is lausitzinak tartottak, kivétel nélkül vagy a halomsíros kultúra körébe, vagy az egyek—pilinyi kultúra leletei közé sorolható.

80 Ugyanígy a váli kultúra leletanyaga sem köthető a lausitzi kultúrához. A középső Duna-vidék urnasíros körének kutatói meggyőző mértékben kimutatták, hogy a Baierdorf—Velatice csoportok etnikuma a halomsíros kultúra népességén alapul és az új kultúra kialakításában a lausitzi kultúra csak másodlagos szerepet játszhatott.

81 Ennek tudatában ma már sokkal óvatosabban kell kezelnünk az ún. illír kórdóst is, amely népességet elsősorban a lausitzi kultúrával hoztak összefüggésbe. Az utóbbi évek során felmerült az a lehetőség, hogy a dunántúli környezetükben valóban teljesen idegen váli kultúra egyes csoportjai északi területről, közelebbről Szlovákiából érkeztek hozzánk. Erre a feltételezésre elsősorban a magyarországi váli típusú és a szlovákiai hetényi (Chotin) jellegű leletek között kimutatható meglepő hasonlóság nyújtott alapot.

82 Amint ezt már korábban is kimutattuk, magunk részéről valószínűbbnek tartjuk, hogy a váli kultúra első csoportjai a Duna vonalát követve Ausztria területéről érkeztek a Dunántúlra, a Duna-kanyar térségébe és egyben fővárosunk körzetébe. Ezt a feltevésünket többek között a velemszentvid— sághegyi típusú leleteink is igazolják, amely leletek átmenetet mutatnak a Baierdorf—

Stillfried és a váli csoportok között. A szlovákiai formákkal meglevő egyezés egyszerűen azzal magyarázható, 15