Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Újlak és Szentjakabfalva helyrajzi adatai az 1702. évi Zaiger tükrében 155-164

JANKOVICH MIKLÓS ÜJLAK ÉS SZENTJAKABFALVA HELYRAJZI ADATAI AZ 1702. ÉVI ZAIGER TÜKRÉBEN ÚJLAK A XVIII. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A török hódoltság után újraépülő Újlak első házösszeírását a budai kamarai adminisztráció 1702-ben készíti el, címe: Zaiger über das Neustüfft, Anne 1702. A kimutatás felsorolja az ingatlantulajdonosokat az általuk birtokolt ingatlantestek sorrendjében, ugyancsak megjelöli az egyes ingatlanok fekvését, megadja az utca nevét, a teleknek utcára eső hosszméretét, továbbá megnevezi az egyes utcatömböket elválasztó és a főutcákat keresztező mellékutcákat is. A Zaiger bejegyzései — a tulajdonviszonyokban beállott változások következtében — idővel módosításra szorulnak, ezeket a változásokat a Gewöhr Protocoll tünteti fel. Ez a több kötetre terjedő feljegyzés a változások bejegyzésénél közli az előző birtokos nyilvántartási adatait, a vételár összegét, a szomszédos telektulajdonosok nevét, majd a XVIII. század második felétől kezdve a telek-, ill. házszámokat is; ezzel lehetőség nyílik arra, hogy az egyes telkeken beállott tulaj don viszonyváltozásokat napjainkig levezessük. A Zaiger adatait Vass Klára ,,Buda német utcanevei" c. tanulmányában dolgozta fel. A munka Újlak XVIII. századi helyrajzára vonatkozóan — a közölt adatok eltérő értelmezése folytán — sok tekintetben megállapításainkkal ellentétes eredményre jut. Ahhoz, hogy a Zaiger adatait megfelelően értékelhessük, ismernünk kell elsősorban Újlak XVIII. század eleji történetét. Erre a plébánia feljegyzései között találunk támpontot.

1 A Kirchenrechnung elnevezésű számadáskönyv a templom keletkezési körülményeiről beszámolva elmondja, hogy 1705-ben a kuruc csapatok több ízben elhajtják a lakosság marhaállományát és az ellenálló lakosság soraiból többeket lemészárolnak, ezért a budai vár parancsnokának utasítására a helységet egy sánccal veszik körül. Az árok délen a Császár-fürdőnél (bis gegen den Kays. Baad) csatlakozik a Dunához, északon pedig Óbuda felé (gegen Altofen hinaus). A sáncárok őrzését a lakosság látja el; mivel pedig emiatt vasár- és ünnepnapokon nem mehetnek templomba — megelőzően a Vízivárosba vagy Óbudára jártak — Janoschitz Mátyás kamarai futár felajánlja kertes házát egy létesítendő kápolna céljaira, ahol az első istentiszteletet 1706. november 30-án tartják meg. Janoschitz Mátyás házát az 1702. évi Zaiger is feltünteti, helyét a Bécsi út (Wienerstrassen) és a Szépvölgyi út (Weingarttstrassen) sarkán jelöli meg, ahol ma is A Segítő Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemplom áll. Az itt elmondottak Újlak múltjának két lényeges mozzanatát emelik ki: 1. A helység a kuruc háborúk idején portyázások színhelye volt, ami nyilvánvalóan pusztulással járt. 2. Feltételezhető, hogy a portyázások és elvándorlás következtében a lakosság száma is megfogyatkozott. A pusztulás mórtékére fényt vetnek a kuruc háborúk utáni korból fennmaradt és az egyes házak, ill. telkek méreteire vonatkozó adatok. A Zaigerben megjelölt ház- és telekméretek csak elvétve egyeznek a helység ugyanazon helyén feltüntetett ház- és telekméreteivel, ez arra mutat, hogy a háborúk elmúltával a házak túlnyomó részét újraépítették és a telekhatárokat, valamint egyes esetekben a mellékutcák fekvését is megváltoztatták. A lakosság számszerű csökkenésére, majd a helység újbóli benépesítésére a Gewöhr Protocoll adataiból is következtethetünk. Az 1702. évi Zaigerben felsorolt lakók neveivel a kuruc háborúk utáni időkben csak elvétve találkozunk; ők is többségükben másutt építkeznek. Azoknak a telektulajdonosoknak a száma, akik a háború utáni időkben is megmaradtak régi házaikban, elenyésző 155