Budapest Régiségei 20. (1963)
TANULMÁNYOK - Gerő Győző: A törökkori Király fürdő : 2. közlemény 137-154
13. kép. A Ganz utcai traktus középső helyiségében feltárt falikút és a hozzácsatlakozó vízvezetékcső részlete 14. kép. Barokk-kori fürdőmedencék és fa víz vezetékcső a Ganz utcai szárny középső helyiségében 15. kép. A Ganz utcai traktus nyugati helyiségében előkerült barokk-kori fürdőmedence * 144 sokkal védettebb és biztonságosabb volt. Az egyes városrészeknek a maguk egyházi intézményei mellett még saját fürdőjük is volt. Minthogy az Oszmán bej mahalle 20 centrumát jelentő Oszmán bej dzsámi a felhév vizekhez közel fekszik, így a közelében épült fürdőhöz aránylag könnyűszerrel lehetett a hévvizet odavezetni. A kutatások eredményei e tényt valóban igazolták. A fürdő újonnan épült tápvezetékének fektetésekor több helyen megtaláltuk az eredeti török vízvezeték in situ részleteit. A Lukács-fürdő kertjében ugyancsak előkerült az a mai napig is használatban állott törökkori forrásmedence, amelyből a tápvezeték kiindult (18—19. kép). A forrásmedence fala az iszapos talaj miatt cölöpökre fektetett fagerendákra épült. 21 Az eredetileg is földbesüllyesztett építmény külső fala kőből készült, belső oldalát pedig kisméretű török téglákkal bélelték. Északi végében kőből faragott kifolyó nyílás van. Szegmentíves boltozatát a mostani átalakítás alkalmával bontották el. A medence tisztításakor az iszapos betöltésből XVII. századi fegyverek, köztük egy gazdagon díszített török kováspisztoly és edénytöredékek kerültek elő. A törökkori termál vezetéknek a forrásmedence és a fürdő közötti útvonalát — sajnos — nem sikerült teljesen nyomon követni (20. kép). A Fő utcának a fürdő és a Flóriánkápolna közötti szakaszán (26. kép), valamint a Ganz utcában (23. kép) kerültek elő az in situ víz vezetékmaradványok, amelyek közül az egyik ág az épület Ganz utcai homlokfalát áttörve jutott be a fürdőbe. A vezeték a mai utcanívó alatt 1,80—2 m közötti mélységben feküdt. Egyes helyeken már csak a csöveket körülvevő habarcsban volt meg a cső negatív lenyomata (22. kép). A vezeték 34 cm hosszú és 14 cm átmérőjű vörösre égetett,, kissé kónikus agyagcsövekből készült (24. kép), a csöveket az illesztésnél terrazzós habarcs ragasztotta egybe. Hasonló anyagba volt beágyazva maga az egész vezeték is, amely téglaalapra volt fektetve. A cső felett nyeregszerűen egymásba illesztett téglából álló védőépítmény volt (23. kép), a cső és a téglafödém közötti részt nagy szilárdságú terrazzós habarcs töltötte ki. A vastag és igen szilárd burkolatra azért volt szükség, mert ezzel a szigeteléssel igyekeztek a vízszivárgást, de
