Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Gerő Győző: A törökkori Király fürdő : 2. közlemény 137-154

GERO GYÖZÖ A TÖRÖKKORI KIRÁLY FÜRDŐ. II A fürdő épületének belső helyreállításával és az új termálvezeték fektetésével egyidejűleg további lehetőség nyílott a kutatásra. Míg az előző feltárások a ma is meglevő török rész eredeti külső architektúrájának kihámozását célozták,

1 addig az újabb kutatások feladata elsősorban a teljes törökkori alaprajz és belső szerkezet, valamint a vízellátás kérdésének tisztázása volt. A törökkori épület alaprajzának tisztázása érdekében a fürdő déli helyiségeit vettük vizsgálat alá. A XVIII. századi és a későbbi átépítések alkalmával ugyanis az épület e szakasza szenvedett a legtöbbet, olyannyira, hogy a kutatás megkezdése előtt török maradványoknak még a nyomai sem voltak láthatók. Ellentétben az északi szárnnyal, a déli rész eredeti jellege mind külső, mind belső formájában teljesen megsemmisült. Az említett területre vonatkozó kutatásainkat az alábbiakban foglalhatjuk össze. A kupolacsarnoktól délre fekvő kelet—nyugati irányú helyiségsornak utolsó keleti helyiségében sikerült megtalálnunk a törökkori homlokzat alapfalának maradványát. Mint a későbbiek folyamán látni fogjuk, az említett helyiségsor — amelyet a jelenlegi átépítés során többszörösen megosztottak — eredetileg egy, összefüggő helyiség volt. Ez a fürdőt észak—déli irányban kettéosztotta. E helyiségtől délre a klasszicista kőlépcsőház és a hall nyugati zárófalában sok török eredetű, falrószt találtunk a levert vakolat alatt. A fal összefüggését a kutatóárokban előkerült alapfal (1. kép) segítségével sikerült megállapítanunk. A feltárt fal alkotta a fürdő déli traktusának Fő utcai homlokzatát. Déli vége szépen faragott kváderekkel falazott sarkot képez. A sarokhoz csatlakozó kelet—nyugati irányú falnak jórészt csak alapjait sikerült feltárnunk az ún. kisudvarban. A kisudvar keleti és nyugati zárófalának homlokzatán azonban jól megfigyelhetők az említett fal csatlakozását jelző leveses nyomai. Eredetileg a fürdőnek ez alkotta déli zárófalát. A kisudvar és a jelenlegi fürdő nyugati kabinsorának egyik válaszfalában megtaláltuk e déli főfal felmenő részének is egy szakaszát. A főbejárattal szemben levő és a gyógyudvarba vezető átjáróban ugyancsak kerültek elő csatornázás alkalmával az épülethez tartozó törökkori alapfalmaradványok. Az itt feltárt falrészlet nagyjából kelet—nyugati irányú és a déli török zárófallal majdnem párhuzamosan halad. Belőle déli irányban egy kisebb falcsonk ágazik ki, amely az itt állott közfal alapozása volt. Az eddigi kutatások során sikerült —• ha nem is teljes egészében — a fürdő törökkori alaprajzának nagy vonalakban való tisztázása és magának az egész épületkomplexumnak körülhatárolása (2. kép). A török fürdők minden esetben bizonyos megkötött alaprajzi elrendezést mutatnak. Ennek lényege mindössze abból áll, hogy a szükséges helyiségek több vagy kevesebb számban meglegyenek benne. A fürdőnkhöz legközelebb áll alaprajzban a brussai Indzsile hamam

2 (3. kép). A nagy medencét magába foglaló kupolacsarnok és a hozzá csatlakozó három kisebb helyiség elrendezése majdnem teljesen megegyezik a Király fürdő északi szárnyának beosztásával. A déli részben előkerült falmaradványok alapján azonban meg kell állapítanunk, hogy itt már semmi azonosság sincs a két fürdő között a helyiségek beosztását illetően. A brussai Indzsile hamam ugyanis nem termálfürdő, hanem gőzfürdő; fűtésére pedig külön e célra szolgáló helyiségeket építettek, amelyek egyébként a termálfürdőknél hiányoznak. 137