Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Gerő Győző: A törökkori Király fürdő : 2. közlemény 137-154

1. kép. A fürdő déli szárnyának keleti zárófal A fürdő mint a társadalmi élet egyik színtere, nem csak a szorosan vett tisztálkodó, illetve fürdő helyiségekből állott. Glück szerint

3 a török fürdőkben a következő helyiségeket találjuk: az előcsarnokot, az átjáró vagy összekötő helyiséget, a gőzkamrát és végül a fülkéket, amelyek a vetkőzésre és egyéb célokra szolgáltak. Isztambul legrégibb, még a Konstantin-féle alapokon nyugvó fürdőjében, az ún. Csukur (Árok) hamamban is—-amelyet II. Mohamed építtetett — megtaláljuk az antik fürdők helyiségeinek rendszerét, az apodyteriumot, a caldariumot és tepidariumot.

4 A Király fürdő esetében sajnos éppen azok a helyiségek pusztultak el teljesen, amelyek a fürdő mindennapi életének megismerésére vethettek volna fényt. Ennek ellenére megkíséreljük a belső elrendezést az analógiák alapján rekonstruálni. A kutatás során nem sikerült az épület előcsarnokába vezető eredeti bejáratot megtalálni. Klinghardt

5 szerint a törökországi fürdőknél az előcsarnok világítását ablakok biztosították. Ugyanakkor megemlíti azt is, hogy az előcsarnokban szinte elmaradhatatlanok a falifülkék. Ha e meggondolásból kiindulva vesszük figyelembe a feltárás során előkerült elfalazott török ablaknyílásokat az épület nyugati homlokzatán, arra a véleményre jutunk, hogy ezek a fürdő előcsarnokának ablakai lehettek (4. kép). Feltételezésünket az a tény is igyekszik alátámasztani, hogy az egykori déli zárófalban egy elpusztult falifülke maradványát találtuk (5. kép). Az ismert törökországi fürdőknek csaknem mindegyikénél az előcsarnok a többi helyiséghez képest elég nagy kiterjedésű. A Király fürdő esetében ugyan nem tudjuk az előcsarnok kiterjedését pontosan meghatározni, de nem tévedünk, ha azt a feltárás nyomán egy kb. 12 X 8 m alapterületű észak—déli irányú helyiségnek tételezzük fel. Az elmondottak alapján a kaput is a déli homlokzaton kell sejtenünk. Az előcsarnokban a falak körül épített ülőalkalmatosságok lehettek, amelyeket márvány vagy faburkolat fedett. A csarnok közepén rendszerint díszes szökőkút állott. Ezeknek azonban még a nyomára sem akadtunk. A fürdő déli traktusának többi helyiségét még megközelítőleg sem tudjuk azonosítani. Erre vonatkozólag csupán feltételezésekre vagyunk utalva. Evlia Cselebi

6 kicsiny, de hasznos fürdőnek írja le az egykori Kakas kapu fürdőjét. Valószínű tehát, hogy mellékhelyiségei igen kisméretűek és kisszámúak lehettek. így a déli szárnyba kell helyeznünk a vetkőző helyiségeket, a WC-t, a fürdőszolgák szobáit és raktárait. Az előcsarnokból, annak északi végéből nyílhatott az összekötő helyiség. Ez minden valószínűség szerint a mai fürdőt észak—déli irányban összekötő kelet—nyugati irányú hosszanti helyiség volt. Eredeti bejáratát ennek sem sikerült megtalálni. Az összekötő helyiségből a ma is meglevő eredeti ajtónyíláson keresztül (6. kép) —amely az épület hossztengelyébe esik — a nagy fürdőmedencét magába záró központi helyiségbe jutunk. Alakja nyolcszög, amely azonban a fülkék segítségével csillag alakúvá formálódik. A medence terének ily módon való kiképzése igen gyakori a török építészetben. Ezt a megoldást mutatja a már többször említett Indzsile hamam vagy az isztambuli Kilidzs Ali pasa hamam,

7 avagy a Jeni Kaplidzsa

8 (7. kép). De megtaláljuk ugyanezt a megoldást budai fürdőink között az Imre-fürdőnél is. 138