Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - G. Sándor Mária: Középkori csontmegmunkáló műhely a budai Várpalotában 107-124

9. kép. Fúrónyelek a budai, várpalotából A keskenyebb végén levő nyílás magának a vésőnek a nyélben való rögzítésére szolgált. Ezek a csontborítással díszített vésők fa vagy csont faragására szolgálhattak. Végül foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel is, hogy kik dolgoztak ebben a műhelyben és milyen célra készültek a darabok. Az első okleveles említés a XV. század végéről ismeretes a budai esztergályos céhről.

55 A fent idézett oklevélből tudjuk, hogy a budai magyar kádárok, pintérek és esztergályosok közös céhbe tartoztak. A budai jogkönyv

56 közös céhbe tartozóknak említi az esztergályosokat és az asztalosokat. Az 1510. évi budai dézsmajegyzék

57 egy budai esztergályost is megemlít. Kassán

58 1459ben a bognárok, asztalosok és az esztergályosok tömörültek közös céhbe. A közös céhbe való tömörülés a magyar ipar fejlődésére általánosan jellemző volt egészen a XV. század közepéig.

59 Az Orbis Pictus

60 még a XVII. században is közös műhelyben ábrázolja az asztalost és az esztergályost. A palotában dolgozó iparosok, mint a királyi palota iparosai, nem tartoztak céhszervezetbe.

61 A fent elmondottak alapján azonban itt is feltételezhetjük az esztergályos és asztalos közös műhelyben való működését. A királyi műhelyek

62 a palota építésére és belső berendezésének készítésére alakultak.

63 Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy műhelyünk is e célt szolgálta. Fúrónyeleink, valamint ép fúróink ós vésőnyélborításaink méretei alapján arra következtethetünk, hogy azok csak kis átmérőjű lyukak fúrására, illetőleg a vésők finomabb faragásra voltak alkalmasak. Ilyen kisméretű fúrót és vésőt elsősorban a bútorasztalosok használnak. így tehát esztergályosaink ezeket a gótikus ízléssel díszített fúrónyeleket ós vesőnyólborításokat az asztalosok számára készítették, akik ezzel fúrhatták az összeillesztéshez szükséges facsapok helyeit, valamint faraghatták a bútorok díszítmónyeit. 116