Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - G. Sándor Mária: Középkori csontmegmunkáló műhely a budai Várpalotában 107-124

ta fel az ásatás.

40 Leletegyüttesünkkel együtt 1412 és 1436 közötti pénz és XV. századi kerámiaanyag került elő, amelyek meghatározzák műhelyünk korát.

41 Ezek alapján műhelyünket Zsigmond-korinak kell elfogadnunk. Ezek után a kérdés már csak az, hogy a műhely mit készített. Leletegyüttesünk félkész és selejt darabjaival együtt •—• mint az előzőekben is említettük — kész tárgyak is fordultak elő. Egyik típusa ezeknek a 2. képen 11, 14. számnál látható darabok.

42 A henger tengelyének két metszéspontjában téglalap alakú nyílást figyelhetünk meg. E nyílás a fúró vashegyének befogadására szolgál. A téglalap alakú nyílást a teljesen kész hengerekbe vágták bele. Ezt bizonyítja a 7. képen a 10. sz. darab,

43 amelyen a lyuk körvonalát figyelhetjük meg. Feltevésünket igazolja ugyancsak a palotából előkerült ép fúró is

44 (8. kép). Ezt a típust képviselik a 7. képen 1—3, 5, 7 — 13. számnál látható darabok/

5 amelyek hasonló méretű és jellegű kész hengerek, csupán a fúróhegy befogadására szolgáló nyílásuk hiányzik. E típushoz sorolhatjuk azt a palotából előkerült fúrónyelet is

46 (9. kép 5), amely mindössze annyiban tér el az előzőektől, hogy a nyél tömör. A következő típusba tartoznak a 7. képen 4, 14, 16, 18 — 19. számnál látható

47 darabok, amelyeknek a nyélre való felerősítése az előzőektől eltérő módon történhetett. Ebben az esetben a fúró vashegyónek markolati része hurokban végződik. A hurkon keresztül egy keresztvasat húztak, amely a markolat csontborításának tengelyéül szolgált. Ennél a megoldásnál a markolat tengelyének mindkét végére borítólemezt tettek. A fúró tengelyének csonttal való borítása kétféle módon volt lehetséges. Az egyik esetben a keresztvas mindkét végére egy-egy csonthengert erősítettek, a másiknál pedig a keresztvas egy-egy szárára több hengert illesztettek (7. kép 4,

48 13. kép

49

). Leletegyüttesünkben találunk még egy, az eddigiektől eltérő alakú fúrónyelet. E darab az agancs elágazásából kiképzett és V alakot mutat

50 (3. kép 4). A nyél szerkezete teljesen eltérő az eddigiektől. Az agancs elágazásának természetes formáját felhasználva alakították ki a markolatot oly módon, hogy a V alak két ágának találkozásánál illesztették be a fúró vashegyét. Erre pontos analógiaként szolgál ugyancsak a palotából előkerült ilyen jellegű ép fúró

51 (10. kép). Az eddig leírt fúrótípusokhoz hasonlót középkori ábrázolásokról is ismerünk

52 (11. kép). A képen fúrókovácsot és kész fúrókat láthatunk. Az ábrázoláson látottak feltételezéseink helyességét bizonyítják, miszerint vizsgált darabjaink különböző méretű ós fajtájú fúrónyelek voltak. Leletegyüttesünkben találunk a hengeres fúrónyelektől eltérő, kissé kúpos alakú, a keskenyebb végén az átmérő irányában nagyjából négyzet alakú kivágással ellátott csonttárgyat is

53 (2. kép 13). Az említett darabon kívül a Nagyudvaron is előkerült egy hasonló másik darab

54 (7. kép 20). Ezek a darabok feltevésünk szerint faragóvéső nyelének csontborításai voltak (14. kép). 8. kép. Csontnyelű fúró a budai várpalotából 8* 115