Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - G. Sándor Mária: Középkori csontmegmunkáló műhely a budai Várpalotában 107-124

külsejéből marad még a már majdnem teljesen sima tárgyon, akkor ráspollyal reszeli le azt. Megfigyeléseink szerint középkori darabjainkon a ráspolyozást már korábban végezték, valószínűleg a vonókéssel való lehántás után, ilyen pl. a 3. csoportba tartozó darab (2. kép 3). Mizsér Lajos még köszörűkővel is utánasimítja az agancs külső felületét. A tárgyalt középkori darabjainkon nem tudjuk megfigyelni, hogy azokat köszörűkő vei utánasimították-e vagy sem. Kétségtelen, hogy a kész darabok teljesen simák, így feltételezhető, hogy ugyancsak köszörűkővel csiszolták a középkorban is ezeket a tárgyakat. A teljesen sima felületen következik a minta készítése. Esztergán különböző gyűrűs mintát készített. Az egyszerű gyűrűs minta simító vésővel készül, a gyűrű mélysége, szélessége és domborúsága a véső tartásától függ. Régészeti anyagunkban is megfigyelhetjük az ezzel a módszerrel készített gyűrűmintákat. A gyűrűk közé faragott mintát is készítenek, amelyet az ún. metsző bicskával faragnak ki (7. kép 1—20). A kész daraboknak az eszterga tengelyéről való levágása ugyancsak a lapos vésővel történik. Mégpedig úgy, hogy a lapos véső élét a munkadarabra merőlegesen tartja. Az ebből eredő hulladékok régészeti anyagunkban az 5. csoportba tartozó (2. kép 8—10) darabok, és teljesen azonosak a ma keletkező hulladékokkal. Összevetve a régészeti és néprajzi anyagot, arra a megállapításra jutunk, hogy a budavári palota itt tárgyalt agancs leletanyaga kétségtelen a megmunkálás különböző szakaszaiból származó hulladék, amelyeken a fúrónyél készítésének minden egyes munkafolyamatát végigkísérhetjük egészen a darab elkészüléséig. Az anyagnak egy része a valamely okból elrontott, munka közben félredobott darabokból áll. Tehát leleteinket egy agancsmegmunkáló műhely hulladékának kell tekintenünk. Most már teljesen bizonyos, hogy leleteink esztergán készültek. Ezek után az a kérdés, hogy milyen típusú esztergán készülhettek ezek a budavári középkori csonttárgyak. A kérdést ismét a néprajzi példák segítségével vihetjük közelebb a megoldáshoz. Amint már a fentiekben megírtuk, Mizsér Lajosnak vonós esztergája és lábbal hajtott esztergapadja van. Szerinte az orsóesztergán e tárgyakat nem lehet elkészíteni. Olyan finom, egyenletes munkát ugyanis a kézzel hajtott esztergán végezni nem lehet. Kétségtelen, hogy középkori tárgyaink felületén az eszterga tengelyének egyenetlen forgásából származó nyom nincs.

31 A középkori esztergaábrázolásokat sem hagyhatjuk figyelmen kívül, amikor azt igyekszünk megállapítani, hogy esztergályozott tárgyaink milyen típusú esztergán készülhettek. Ezzel kapcsolatban röviden ki kell térnünk az esztergályozás középkori történetére, illetőleg az eszterga különböző mechanizmusaira. A középkori ábrázolások azt mutatják, hogy az íjjal kombinált, lábbal hajtott eszterga

32 már a XIII. században ismert volt. A XIV—

XV. században ugyané típust találjuk francia és német (4. kép) ábrázolásokon. E miniatúrákon még különböző eszterga-vésőket is láthatunk, amelyek részben azonosak a Mizsér által ma is használt szerszámokkal. A budai várpalota ásatásából sajnos mind ez ideig ilyen szerszámok nem ismeretesek. Hasonló esztergatípust láthatunk [még a XVII. században Comenius 4. kép. Esztergályost ábrázoló miniatúra a XV. sz. elejéről (Mendelsche Hausbuch, Feldhaus nyomán) 112