Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - G. Sándor Mária: Középkori csontmegmunkáló műhely a budai Várpalotában 107-124

kép. Esztergályos- és asztalosműhely ábrázolása a XVII. sz.-ból (Comenius: Orbis Pictus) Orbis Pictusában (5. kép) is.

33

A XX. században dolgozó csutorások is ezt a típusú esztergát használják

34 (6. kép). De nemcsak az esztergán ismerjük Európában már a XIII—

XIV. századtól a lábmeghajtást, hanem más középkori munkagépeken is.

35 Magyarországon például a XV. századtól kezdve használják a lábbal hajtott fazekaskorongot.

3 6 Mindezek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a budai várpalotából előkerült, a fent ismertetett leletek az ún. rugózó, veszszővel kombinált, lábhajtásos esztergán készültek. A fentiekben ismertetett leletanyag kellő bizonyítékot nyújt egy, a palotában működött csontmegmunkáló műhely vagy műhely részleg feltételezéséhez. A műhely létezésével kapcsolatban azonban felmerült annak a kérdése, hogy az a palota mely részében ós mikor működött, mit készített, kinek a részére, kik dolgoztak a műhelyben, végül pedig milyen hatása volt a műhelynek a középkori magyar csontművességre. Az első kérdéssel kapcsolatban tekintsük át a palota alaprajzát, anyagunk lelőhelyei szempontjából. Délről észak felé haladva először elég nagy tömegben, a keleti oldalon a kápolna környékén találunk hulladékdarabokat, amelyek nem egységes leletegyüttesből, hanem különböző, egymáshoz közel eső négyzethálóból és rétegből, külön-külön kerültek elő. Tovább haladva a keleti szárnyon, az Északi Kaputorony vidékén is van néhány félkész ós hulladékdarabunk. Innen nyugat felé az ún. Nagyudvarba érünk, e helyen már nagyobb számban találunk agancs még- ' munkálásából visszamaradt különféle hulladékokat, azonban itt is megoszlik az anyag néhány négyzetháló és réteg között. A Nagyudvar északkeleti része felé haladva, a Csonkatoronytól; keletre a sziklaerődítmény árkának délkeleti részében

37 három négyzethálóból, nagyjából azönos>; mélységben 50 olyan darabot találunk, amelyen a megmunkálás első szakaszától a kész tárgyig minden munkafolyamat leolvasható (1—6. csoport). A palota más területein leletünkkel azonos jellegű darabokat nem találtunk. j Összevetve az ásatási eredményeket az egykorú források leírásával, azt láthatjuk,

3

^ hogy a keleti szárny már Zsigmond, korában is reprezentatív része volt a palotának. Ennek alapján^ kétségtelenné válik, hogy a kápolna és a ,,friss palota" között műhely nem dolgozhatott. A Dísz-] udvar közepén ugyancsak nem tételezhető fel, hogy esztergályos műhely működött volna. így! a Nagyudvar nyugati része felé haladva a Csonkatoronyhoz ós a „NUCSK" lelőhelyünkhöz érünk.,» Erről a területről azonban a források nem beszélnek. Forrásaink ugyanis csak a palota jelentősebbéi részeiről emlékeznek meg, és így ez esetben a negatívum is figyelmet érdemel. Az eddig elmondottak arra mutatnak, hogy a palotának fent tárgyalt részében kell feltételeznünk műhelyünk helyét.

39 Azon a területen semmiféle épületről nem tudunk, így csak arra következtethetünk, hogy a szikla zwinger délkeleti részéhez igen közel levő helyiségben dolgozhatott a műhely, amelynek ,,nagy szemetes halmát" tár6. kép. Csutoraeszterga a XX. sz.-ból (Veszprém) 8 Gerevich: Budapesifrégiségei 113