Budapest Régiségei 19. (1959)
TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98
egyháza elsősorban mint királyi kápolna és mint Buda-környéknek hajdani plébániája érdekel, így a róla beszámoló források adataival is elsősorban ebből a szemszögből kívánunk foglalkozni. Fehéregyházára az újkorban Anonymus krónikája irányította a figyelmet, kéziratának 1746-ban a bécsi császári könyvtárban történt felfedezése ismét felelevenítette azt a közérjkori hagyományt, amely Árpád fejedelem sírjának helyét az Óbuda határában álló kápolnához kapcsolta. Híradása szerint Árpádot egy forrás felett, amelynek vize kőmederben folyik Attila városába, temették el, ezen a helyen a magyarok megtérése után épült a Szűz Mária tiszteletére szentelt egyház, amelyet Fehérnek neveznek. 229 Az a tény, hogy Árpád sírja felett egy királyi kápolna épült, mindenekelőtt a királyi háznak nemzetségi hagyománykultuszáról tanúskodik, az egyházalapítás indokának főmotívuma itt nem annyira a királyi birtokon megindított egyházszervezés, hanem a nemzetség egy kimagasló tagja, a honfoglaló ős iránti kegyelet. Fehéregyháza eredetéről beszámoló források adatai mellett korai alapításának tényét neve is valószínűsíti. A pécsváradi apátság alapítólevelében említett két királyi kápolna közül az egyik ugyanezt a nevet viseli, feltehető, hogy „a fehér" megjelölés mint Fehérvár vagy a Zala megyei Alba curia esetében, összefüggésben áll az Árpád-ház korai alapításaival. Az alapítólevélben szereplő Fehéregyháza ma már nem létező helység, Szebenytől délnyugatra feküdt Baranya megyében. 230 \ A jelek arra mutatnak, hogy az óbudai Fehéregyháza a XIII. században nem osztozott a többi kápolna sorsában, neve a Buda környéki kápolnák eladományozását követő joghatósági perekben nem szerepelt, valószínű, hogy Árpád sírjához fűződő kegyelet segítette át azon a válságos korszakon, amely az intézmény átmeneti megszüntetésével kiváltságos helyzetét fenyegette, ós az egyház a középkor végéig királyi kegyuraság alatt állott. Erre mutat az a különös gondoskodás, amely Mátyásnak és II. Ulászlónak a kápolna fenntartása érdekében a pápához intézett folyamodványaiból is kitűnik, és végül 1483-ban azt eredményezte, hogy gondozásával a király a pálosokat bízta meg. 231 1370-ben András veszprémi kanonok, budai főesperes a veszprémi székeskáptalantól bérbeveszi a főesperesség tized-negyedeivel együtt Fehéregyháza jövedelmeit is, ez az esemény látszólag arra mutat, hogy a kápolna ez időben a veszprémi püspök joghatóságához tartozott. Az a körülmény azonban, hogy a bérleti megállapodás az egész Pilis megyére kiterjedő budai főesperesség mellett Fehéregyházát külön kiemeli („quarta ipsorum in districu Budensi quasdam existentes . . . ac de alba ecclesia ipsi provenientes"), inkább arra enged következtetni, hogy nem tartozott a főesperességhez ós bevételeit a káptalan is bérelte csupán. 232 IX. Bonifác 1400. évi bullája — mint arra már rámutattunk — ezt az egyházat is az exemptus plébániákhoz sorolja, a veszprémi püspöknek anyagi érdekeltsége azonban ennek ellenére továbbra is fennáll. Ozorai Pipo 1407-ben utasítja fehérvári kamarását, hogy a püspöknek Fehéregyháza, Nándor és Nyék tizedjárandósága fejében 1800 forint értékű sót szolgáltasson ki. 233 A joghatósági szempontból bonyolultnak tűnő ügy hátterére azonban némiképpen fényt deríthet a rendelkezésből kitűnő azon tudósítás, hogy ezeket a tizedeket György királyi kápolnaispán szedte. Fehéregyháza plébániájának körzete Békásmegyerre és Nyékre is kiterjedt. Mindkét falu az itt végzett régészeti kutatások eredményei szerint is a középkorban egyházas hely volt, a feltárt maradványok alapján képet alkothatunk magunknak Buda-környék két hajdani királyi kápolnájáról. A nyéki kápolna Árpád-kori magva a XV—XVI. században újabb épületekkel bővült, eredetileg egy félköríves szentéllyel záródó kisméretű (5,30 X 7,73 ni belvilágú) kápolna volt. 234 Hasonló kisméretű egyház volt a békásmegyeri is. Legkorábbi épületrészei szintén románkori eredetre mutatnak. Mindkét kápolna temetkezési helyül szolgált, a sírok azonban a feltárás idején már meg voltak bolygatva, így kormeghatározó lelet nem került elő. 235 Fehéregyházának az egyházi életben betöltött jelentőségére és szerepére legkifejezőbben a XV. századból fennmaradt források világítanak rá, plébánosainak tisztét királyi presentatio mellett jelentős egyházi móltóságot viselő lelkészek vagy befolyásos családok lelkósztagjai töltik be, a kinevezés körül támadt versengés minduntalan Szentszék, király vagy kormányzó és érsek beavatkozását idézi elő. A korból fennmaradt források adatait Gárdonyi Albert alább idézett munkája foglalja össze. 236 87
