Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98

1496-ban II. Ulászló felhatalmazást kér a pápától a pálosok számára, hogy a plébánia híveinek lelki gondozását is elláthassák, ezen felül a szombati napon Fehéregyházán áhítatoskodók és alamizsnálkodók részére búcsú engedélyezését kéri, azzal az indokolással, hogy az Egyház a főpapok és főurak körében nagy tiszteletnek örvend („ad quam praelatii et barones singularem gerunt devotionis affectum").

237 Az Árpád-ház hagyományai iránt megnyilvánuló kegyelet tehát még ekkor is élt. A másfél évszázados török hódoltság és a nemzeti hagyományoktól távolálló idegen uralkodóház feledteti el a középkor nemzedékeinek gondosan ápolt hagyatékát. * A Buda környéki plébániák középkori kialakulásának története újabb adatokat szolgáltat fővárosunk múltjának megismeréséhez. Vessünk egy pillantást a XI—

XIII. századi oklevelekben szereplő királyi kápolnákat, valamint a pápai bullákban exemptnek megjelölt plébániákat feltüntető térképre, a királyi egyházak elhelyezkedése kifejező módon szemlélteti Buda-környéknek a királyi birtokok közt elfoglalt kiemelkedő szerepét, ami elsősorban a királyi kápolnáknak az ország más részeihez viszonyított szokatlan nagy számában nyilvánul meg. Elhelyezkedésük egyben szemünk elé tárja az ecclesia propria joggyakorlatának időszakában fennállott jelentősebb királyi birtokokat is, ezek két különálló birtokcsoportba sorolhatók, melyeknek magja a Dunántúl, illetve a Felső-Tisza vidék. Ezen csoportokon belül a következő jelentősebb királyi birtokterületeket állapíthatjuk meg : a Duna mindkét oldalára kiterjedő Buda környéki és visegrádi, továbbá Bars, Komárom, Fejér, Veszprém, Somogy és Baranya megyei, valamint felső-tiszai birtokcsoportot. Nem lehet kétséges, hogy ez a kép nem szemlélteti teljes egészében ennek a kornak az ország területén fellelhető összes királyi birtokát, kiterjedésük a felsorolt területeket jóval meghaladhatta. A királyi kápolnák jelenléte csupán annak kifejezője, hogy a szóban forgó helységben egy olyan királyi kúria állott, amely a királyi ház tagjainak tartózkodási helyéül szolgált. Elhelyezkedésük egyben gazdasági okokra visszavezethető jellegzetességet is mutat, a kápolnák többségét azokon a vidékeken találjuk meg, ahol a középkornak fejlett bortermelése is kimutatható. A budai borvidék, Somlyóvidék, Somogy nyugati része, Pécsvárad, a Hegyalja menti Sárospatak, Nagyszőllös szőlőművelés alatt álló hegyoldalait és lankáit a királyi uradalmak legbelterjesebben művelt részeinek kell tekintenünk, itt helyezkednek el a királyi ház tagjai által gyakran felkeresett királyi lakhelyek is. További kápolnák elhelyezkedése szintén közös vonást mutat. Ezeket az ország erdős részein találjuk, az itt létesült királyi kúriák rendeltetése nyilvánvalóan vadászattal függött össze. Végül egyes királyi kápolnákat az ország jelentősebb központjaiban találunk meg, mint Székesfehérvárott, Óbudán és Pesten stb., ezek ugyancsak az ittlevő királyi lakokhoz kapcsolódhattak. A Buda környékén kimutatható királyi kápolnákat szintén a királyi ház tagjainak gyakori itt-tartózkodásával kell összefüggésbe hoznunk. Egy itteni királyi lakhely korai létezését forrásaink is valószínűsítik, III. Béla Óbudán látja vendégül Barbarossa Frigyes német császárt Szentföldre vezetett hadjárata alkalmával. A kápolnáknak itt tapasztalható csoportos előfordulása azonban ellentmond annak a feltételezésnek, hogy azok kizárólagosan magánistentiszteleti célokat szolgáltak volna, az óbudai királyi lakhely körzetében tizenegy királyi kápolna elhelyezkedésének ténye ez ellen szól. Azt sem fogadhatjuk el, hogy a királyi birtokokon létesült királyi alapítású plébániák kivétel nélkül királyi kápolnák lettek volna, mert ez esetben csoportos előfordulásukat más birtokon is észlelnünk kellene. Mint a királyi kápolnák rendeltetésének és szervezeti viszonyainak vizsgálatánál kimutattuk, az intézmény szerepének egyik legjellegzetesebb vonása a királyi ház személyeihez fűződő kapcsolat, elsősorban magánistentiszteleti célt szolgáló egyház, de egyúttal — mint Székesfehérvár és Fehéregyháza kápolnáinál kimutatható — temetkezési hely is. I. Istvánt követő királyaink a XI. században még nem temetkeznek Székesfehérvárra, PétertTécsen, Aba Sámuelt 88