Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98

György- és felsőkeszi Mária-kápolnák birtokába.

221 A püspök azonban nem nyugszik meg az ítéletben, ugyanez év december 13-án ügyvivője által megbíz több egyházi tisztségviselőt, folytassanak vizsgálatot és hallgassanak ki Buda környéki és keszi tanúkat, hogy Ádám pap valóban jogos-e a tizedszedésre és bírják rá a lakosságot, hogy neki adózzanak.

222 A püspöknek a szentszéki ítélettel szembeni állásfoglalása súlyos következményekkel jár. Turrei Bozo, a pápa által a keszi perben kiküldött bíró kiközösíti a püspököt. Ennek a váratlan fordulatnak bekövetkeztéről Frigyes zsámbéki prépost, a keszi per pápai kiküldött albírájának nyilatkozatából értesülünk, aki a püspököt — miután a plébánost tizedei birtokába visszahelyezte, a perköltséget megfizette, a fellebbezést visszavonta és az elmaradt jövedelmének megtérítését esküvel ígérte — feloldja a suspensio, excommunicatio és interdictum alól.

223 Az immár száz esztendeje elhúzódó viszály még ekkor sem csendesedik el, 1362-ben a budai káptalan előtt a veszprémi püspök ügyvivője kijelenti, hogy a püspök Ádám keszi plébános damiánmálhegyi tizedeit nem szedi, miként azt a plébános rágalmazó módon hirdeti.

224 Ádám pap azonban nem élvezhette sokáig szívós küzdelmeinek gyümölcsét, 1365-ben új fordulatot vesz a per. Busqueto Bernát pápai ügyhallgató ítéletéből megtudjuk, hogy a püspök Ádám őrsi plébánost azzal vádolta, hogy 1358-ban világi hatalom igénybevételével foglalta el az alsó- és felsőkeszi tizedeket. VI. Ince és V. Orbán pápák rendeletére az ügy auditor elé kerül, aki azt kivizsgálja, a tizedek háromnegyed részét a püspöknek, egynyolcad részét a káptalannak, egynyolcad részét pedig a plébánosnak ítélte, a szedett többlet visszatérítése mellett.

225 A világi hatalom igénybevételének vádja itt ismét a királyi kápolnákkal kapcsolatos perek jellegzetes vonását mutatja, az említett világi hatalmon csak a királyi udvart érthetjük, más hatalomnak ez időben nem volt befolyása az egyházi ügyekre. Figyelemre méltó még az ítéletnek a tizedek megosztására vonatkozó rendelkezése is, a megosztás egyezik Róbert veszprémi püspök 1226. évi és IV. Béla 1255. évi okleveleiben foglaltakkal, a veszprémi egyházmegyében tehát, amint arra már e tanulmány bevezető részében rámutattunk, a plébánosokat a tizedbevételek egynyolcada illette meg. A keszi egyházak ügye ezzel még nem ér véget, a per még évekig elhúzódik és a plébánia több Buda környéki volt királyi kápolnával együtt 1400-ban nyeri vissza exemptus kiváltságát. SZENTJAKABFAL VA EGYHÁZA E falu a középkorban a mai Újlak vagy Neustifft helyén állott, egyházának XIII. századi múltjáról mindössze három oklevél számol be, 1296-ban a királyi kápolnák plébánosai felsorolásánál egy Domonkos nevű papjáról értesülünk. Az egyház eladományozása szintén a tatárjárás előtti időkre eshetett, a veszprémi káptalan 1247. évi okleveléből kitűnik, hogy a szolgáltatásai ekkor már a veszprémi püspököt illették meg.

226 Sorsa ez időben a budavári Mária-egyházhoz kapcsolódik, a püspök visszaszerzési kísérletei 1269-ig nem vezetnek eredményre. IV. Béla — mint arra már rámutattunk — a jogtalanul elvett egyházakkal együtt Szent jakabfal va kápolnáját is visszaadja a püspöknek. 1296-ban látszólag újból kísérletet tesznek régi jogainak felélesztésére, ez azonban nem jár maradandó eredménnyel.

227 A keszi per idején Lőrinc szentjakabfalvi plébános 1329-ben a kerület többi plébánosával együtt semmisnek nyilvánítja János keszi papnak a püspök elleni fellebbezését, ez egyházának joghatósági hovatartozására is fényt vet.

228 Egyházának nevét a Buda környéki királyi kápolnák pereiről beszámoló források többé nem említik, így feltételezhetjük, hogy a veszprémi püspök a XIV. században háborítatlanul birtokolta, ennek kell tulajdonítanunk, hogy IX. Bonifác pápa bullája sem sorolja az exemptus plébániák közé. Szentjakabfalva királyi kápolnája kiváltságos jogállását II. Pius pápa 1464. évi bullájával nyeri vissza. FEHÉREGYHAZA A magyar történeti és régészeti kutatásnak nincsen talán még egy olyan területe, amelyhez az elmúlt másfél évszázad során annyi érdeklődés és egyúttal oly sok balsiker fűződött volna, mint Fehéregyháza hollétének kérdése. A probléma napjainkig megoldatlan, a sorozatos eredménytelenség nyomán kialakult általános vélemény feladta a kórdós tisztázásának reményét, ezzel az ügy — legalábbis továbbiakig — lekerült a kutatás napirendjéről. Bennünket FehérSíi